Jankovics Norbert - Verba Andrea (szerk.): Ámos Imre - Anna Margit - PMMI kiállítási katalogósuok 22. (Szentendre, 2007)

Jankovics Norbert: Önarckép, énkép, emberkép. Anna Margit (1913-1991) művészete

D/53. Anna Margit saját festménye előtt, kiállításon 1975

ládákra és népmesékre, egyéb irodalmi alkotásokra épült. Cinka Panna (1976), Kasszandra (1978) vagy Apollónia (1976) a már ismert naiv stílusban kerülnek vászonra. Az olykor baljós, máskor tiszteletre méltó és közismert női figurák az európai nő képéhez tartozó nevezetes szerepek, jellemvonások megtestesítői. Az egyes alakok a hagyományos nőkép, női identitás átértékelésének időszerűségét hangsúlyozzák. Anna Margit művészete talán a kései korszakában a legszemélyesebb. Önábrázolásával és bábufiguráival általános, emberi érzésekről: a szerelemről, a veszteségélményről, az elmúlásról vagy a magányról beszél képi nyelven. Emberképe ezekre a témákra reflektál sajátos módszerrel. Hitelességének záloga a hosszú évtizedek során nyert élettapasztalat és a folyamatos önvizsgálat.