Jankovics Norbert - Verba Andrea (szerk.): Ámos Imre - Anna Margit - PMMI kiállítási katalogósuok 22. (Szentendre, 2007)

Jankovics Norbert: Önarckép, énkép, emberkép. Anna Margit (1913-1991) művészete

mai és tematikai forrása, de a 70-es évektől a régi tárgyak, ruha- és rongydarabok, fényképek már a festmények ragasztott és applikált részei is. A képzőművészet történetében toposzszerű bohóc-, bolond-, vagy angyal-ábrázolások már a 60-as évektől gyakori szereplői festményeinek, de ezek a szimbolikus figurák nem a törékeny Harlequinek vagy a légies égi katonák, hanem a vásári komédiák népiesen vaskos változataiban tűnnek fel. Ahogyan a bábok, úgy az Angyalok koszorúval (1970) című festmény alakjai is, a népi- kisvárosi folklór, az olcsó populáris kultúra giccsel érintkező világából származnak.

A késői időszakban is folytatódott Anna Margit önarcképeinek sorozata. A Trombitás önarckép (1972), az Özvegy (1976), az Önarckép (1976), vagy a saját monogramjáról elnevezett, A. M. (1979.)című képeken (rongy)bábuk szerepelnek, amelyeket dögcédula, monogram, vagy néhány sematikusan ábrázolt arcvonás tesz félreérthetetlenül azonosíthatóvá. A 80-as években a képek hosszú,„beszélő" címe és a hátúira írt értelmező feliratok a festő magányos és keserű szavait tolmácsolják.

Az 1970-es években indult az alkotójuk által csak„tematikusnak" nevezett képek sora. A nagyobb méretű művek, műsorozatok stílusa a másik, bábos műcsoporthoz hasonlóan népi eredetű, banális és naiv jellegű, témájuk a keresztény és zsidó mitológiával függ össze, a vallás megnyilvánulásaival, külsőségeivel és azok falusi- kisvárosi világot idéző megjelenítésével. Az utolsó ítélet (1975), az Ómagyar Máriasiralom (1976, kát. sz. X/100.) vagy az Ünnep (1973) első látásra a keresztény vallásosság 18-19. századi képi világát idézi fel a nézőben, csak hosszabb szemlélődés után tűnik fel groteszk formakultúrájuk, tematikájuk.

D/56. Anna Margit munka közben, 1975