Klemmné Németh Zsuzsa: Szőnyi Művek újra itthon. Szőnyi István (1894 - 1960) művei Szőnyi Zsuzsa gyűjteményében. Kiállítás Szőnyi István Emlékmúzeum megnyitásának 40. évfordulóján - PMMI kiadványai. Kiállítási katalógusok 19. (Szentendre, 2007)
a— Hárman 1942 mert a múzeum gyűjteményében az 1940-1960 között készült alkotásokból csak igen kevés látható, inkább a korai főművek kerültek be az állandó kiállításba. A Rómából hazatért kollekció teljesebbé teszi a Szőnyi életmű megismertetését, a festő kevéssé értékelt korszakára hívja fel a figyelmet. Az utolsó másfél évtizedben született festményeken a fény szinte feloldja a konkrét látványt, izzó, vibráló foltokként jelennek meg a motívumok. Szabó Júlia a Műcsarnok 1957-es Tavaszi Tárlatán szereplő Pásztorlány című Szőnyi mű kapcsán jellemezte legtalálóbban az életmű késői értékeit: „...eleven kép volt rózsaszín, ezüst, barna, fehér színeivel. Mint egy fiatal tehetség, úgy jelent meg ott Szőnyi, műve mégis időn kívüli volt, úgy hatott, mint a modernség és hagyomány tiszta és erős képviselője.” A révész, a fuvarosok, a beszélgetők, az éjszakában száguldó vonat újra hazataláltak és most rövid ideig a Szőnyi házban láthatók, így az érdeklődők egy teljesebb képet alakíthatnak ki a mester életművének minden periódusáról. Németh Zsuzsa, Köpöczi Rózsa The special importance of the exhibition is that it gives new additional material to understanding the late period of the Szőnyi-oeuvre as the museum has had but a few of the works of the period between 1940 and 1960. The permanent exhibition mostly involves the main works of the early period. The collection, which arrived from Rome, makes the understanding of the Szőnyi-oeuvre complete and calls the attention to a period that has been neglected so far. In the paintings created in the last one and a half decades light almost dissolves the view, the motifs appear as vibrating, glowing patches. It was Júlia Szabó who - in relation to the work titled Shepherdess displayed at the Spring Exhibition of Kunsthalle in 1957 - characterized the most appropriately the values of the late period of the Szőnyi-oeuvre: „... it was a lively picture with its pink, silver, brown and white colours. Szőnyi appeared there as a young talent though his work seemed to be beyond time, it seemed to represent both modernity and tradition in a clear and strong way.” The waterman, the carriers, the talkers and the train speeding in the night have returned home to Zebegény so visitors can form a more complete view of each period of the master’s oeuvre. Zsuzsa Németh, Rózsa Köpöczi 5
