Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Sz. Tóth Judit: Locs Monostor, Pócsmegyer… Falucsúfolók és cserkészek falujáró portyázása Pest megyében
rom darab Kossuth Lajosnak címzett levélboríték, melyeket Kossuth Ferenc feleségének nővére ajándékozott az Őrszentmiklóson járt cserkészeknek. Az Abonyban kapott eredeti iratok: egy Jászapátin kiállított csizmadia tanulólevél, egy keresztlevél és egy magánlevél 1794-ből.6 A családnevek után a falu társadalmi rétegei következnek. Kérdések a nemességről, azok életmódjáról; a földművesek megnevezéséről, a „paraszt” kifejezés használatáról, majd a parasztság rétegeiről. A fenti kérdésekre adott válaszok többnyire általánosságok. Ritkán fordulnak elő jellegzetes kifejezések. Akinek földje nincs, mindenütt zsellér. Akinek kevés van, nem tud megélni belőle (1-10 hold) Kemencén selyemjobbágy, szalmajobbágy. A gazda az, aki megél a földjéből. A gazdákat Pátyon úgy emlegették, hogy nagyházúak, szemben a kisházas, kisházi emberekkel. Püspökszilágyon aki négy fertály földet birtokolt (Perőcsényben 30 holdat), azt virilistának nevezték. Rákérdeztek a nemzetiségi és felekezeti viszonyokra, egymás megnevezésére, településen belüli elhelyezkedésükre. Mogyoródon például az öregfaluban lakó katolikusok az Újfaluban letelepedett protestánsokat kurucoknak mondták. A két felekezetet bosszantó jelzők is előfordulnak: lóformátus, vakpápista. (Majosháza) Többször, más-más témakör kapcsán említik a falujárók az egykézést (Ipolytölgyes, Szokolya, Őrszentmiklós, Szigetmonostor vonatkozásában), vagy annak jeleit. Megemlítik, hogy Szigetmonostoron szinte csak lányok születnek. Az utolsó, a 12. pontban esik szó a falu nevéről, a falurészekről, a településrendről. Értékes a dolgozatokban található földrajzinév-gyűjtés és névmagyarázat (Gomba), olykor a falu nevének eredetmagyarázó mondája is szerepel kivonatos lejegyzésben. Kerek névmagyarázó történet szól például Pátyról és a Zsámbéki medence többi falujáról. Eszerint az egyik ember kertjében nőtt valami furcsa, nagy termés. Tanakodtak, mi lehet. A svábok szerint tinnye (dinnye), innen ered a Tinnye falunév. A szomszéd emberek szerint inkább tök. (Tök) A dolgon a környékbeliek jól összevesztek, lett nagy perlekedés, perbal. (Perbál) Végül kocsira tették a termést és elvitték a környék legokosabb bírójához, mondaná meg, hogy miféle. Ahogy le akarták venni, leesett és szétmállott. Látván ezt a bölcs bíró csak annyit mondott: potty! így lett Páty. „Aki nem hiszi, járjon utána!” A kérdőívre beküldött válaszokban a számunkra legérdekesebb adatokat a harmadik pont tartalmazza, mely a települések egymáshoz való viszonyában egymás megnevezését, gúnynevét, lényegileg a falucsúfolókat tartalmazza. Itt jelen van a falucsúfolók legtöbb műfaja az egyszerű jelzőktől a versen, falusorolókon, szólásokon át a rátótiádákig. A tréfás, gúnyos elnevezés alapja lehet a falu nevének elferdítése: Pécel -pacaliak, Tápiósáp — sági kacsák, Veresegyház - piroskák. Ugyanakkor e település történeti magyarázató nevét is följegyezték: Véregyházának is hívták, a háborúban ott annyi vér folyt, „hogy a gyenge borjú megúszott a vérben”. A falucsúfolók epikus mag nélküli legegyszerűbb, leggyakrabban előforduló változata az, amikor egyetlen szót mondanak egymásra, jelzői értelemben. Van település, amely állandó jelzőt kap: Tífuszmonostor (Szigetmonostoron a Duna magas vízállásakor a kutak vize megfertőződik és tífuszt okoz), piros Bag, piros Ocsa. Itt a jelző a falu nevével együtt él. Máskor a jelző magában is megállja a helyét, egy kisebb tájegységen belül mindenki ugyanarra gondol. A Pilisben például ha azt mondják, opalkások, mindenki tudja, hogy 6 EA21596. Itsz. kézirathoz mellékelve. 386
