Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Dénes Zoltán: Voltak-e protestáns románok?
guk közül válasszanak püspököket. Az első választott román püspököt Györgynek hívták, állandó székhelye valószínűleg Tövis volt. Feladata János Zsigmond 1567-i rendeletének végrehajtása volt, miszerint „az evangélium oláhul olvasandó és magyarázandó”. Már az 1564-i országgyűléssel egy időben megjelenik Háportoni Forró Miklós költségén a Táléul evangheliilornak nevezett evangélium magyarázat, ez tekinthető az első kálvinista román vallásos irodalom termékének. Éles hangon beszél a görög keleti egyház intézményeiről, szertartásairól, hierarchiájáról. György püspök utóda Tordási Pál lett 1569-1577-ig. Az ő nevéhez fűződik az 1571-ben tartott kolozsvári zsinat. Az erdélyi kálvinista románok utolsó ismert püspöke, Tordási Mihály, aki az 1582-i szászvárosi román ószövetség fordításának előszavában nevezi meg magát: „Eu Tordási Mihain ales Episcop Romanilor”. Ugyanott Herce István mint karánsebesi Pestises Mózes mint Lugosi prédikátorok szerepelnek. A bibliafordítás lehetővé tette a kálvinista románoknak a Biblia néhány könyvének saját nyelven való olvasását. Az első két könyv fordítását (Teremtés, Kivonulás) nem héber, görög, vagy ószláv fordításból készítették, hanem Heltai Gáspár kolozsvári bibliafordításából. Figyelemre méltó, hogy a szászvárosi román ószövetség nyelvén félreérthetetlenül meglátszik a magyar hatás. Lúgos és Karánsebes vidéke Hátszeggel együtt nevezetes a magyar-román kapcsolatok történetében. A protestáns eszmék és hatások itt találtak a legtöbb követőre. Barcsay Ákos bán, aki maga is nemesi rangra emelt kenéz család tagja volt Lúgoson és Karánsebesen; Lórándffy Zsuzsanna pedig az ő példáját követve Fogarason szervezett iskolákat. Ezekben a román tanulók, lelkészek és tanítójelöltek számára a román volt a tanítás nyelve. A XVIII. századi görög katolikus unió legnagyobb nehézségekbe a bánsági református hitükhöz szívósan ragaszkodó románok között mutatkozott. A XVII. században Brassóban és a szebenvidéki Szelistyén is megtaláljuk a protestáns román oktatás nyomait. Moldvában a reformációval rokonszenvező Despol vajda által 1562-ben alapított kotnari iskolát a görögkeleti pópák által felizgatott lázadók rombolták le. Az irodalmi emlékek ismertetésekor az ún. Tordeszku töredékre emlékezünk. Forrásaiból annyit tudunk biztosan, hogy Szegedi Gergely zsoltároskönyvének 1570-ben készült román parafrázisa. Karánsebes és Lúgos környéki román lelkészek sok másolatot készítettek olyan nyomtatott forrásokból, amelyeket egy ismeretlen protestáns ősgraduálként emlegetnek. Ilyen lehet Agyagfalvi Sándor Gergely énekeskönyve 1642-ből. A XVII. században készülhetett prédikátorok számára a Petrovai kódexben fennmaradt tekintélyes terjedelmű román nyelvű énekeskönyv. A protestáns román zsoltárirodalom mellett érdemes foglalkozni az első latin betűs, magyaros helyesírású román kátéval: „Cathecismus Az az; A Keresztényi vallásnak és Hütnek Rövid kérdésekben és feleletekben foglaltatott szentírásbéli bizonyságokval meg-erősített summája avagy veleje. Mellyet Deák és magyar nyelvből Oláh nyelvre fordítót Fogarasi István”. Fogarasi leírja, hogy már hozzáfogott Dávid király zsoltárainak fordításához: „Az Ur indítson fel engem is én általam Oláh nyelven már elkezdet Dávid soltárainak meg-fordítására, s annak utána Isten s a kegyelmed (Barcsay Ákos) segítsége által azoknak Jövendőben Oláh nyelven nap fényre való ki-botsátására, mely ez ideig nem volt. A fordítás további sorsáról nem tudunk. A bánsági református románok nemcsak a vallásos, hanem a világi irodalom terén is úttörő érdemeket szereztek. A budapesti egyetemi könyvtárban őrzött kéziratos „Dictionarium Valachico-Latinum” szerzője azonos lehet a karánsebesi vagy lugosi származású Halics Mihállyal, akit Páriz Pápai buzdíthatott a szótár megírására. A „szlavo-oláh” glosszáktól eltekintve ez az első, több mint 5000 szavat tartalmazó munka. Jelentőségét növeli az a körülmény, hogy először találjuk benne a románt a latin mellett, 452
