Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)

Tóth Pál Péter: A szórványosodás és népességfejlődés

A magyarok többsége a honfoglaláskor, mint említettük a Kárpát-medence központi területein telepedett le. Ez a kezdeti koncentráció a későbbiek során még egyértelműbbé vált, mivel a nem magyar nemzetiségűek közül a birodalom perifériáiról a központi területekre jóval többen vándoroltak, mint a központi területeken élő magyar nemzetiségűekből az ország szélső részeire. Ez a folyamat a nem magyar népek szórványosodását egyrészt fokozatosan kiszélesítette, másrészt a központi területre vándorló nem magyar ajkú szórvány népesség (akár az ország perifériáiról, akár külországból érkezett is), és utódaik elmagyarosodása a döntően magyarok által lakott területeken sokkal gyorsabban ment végbe, mint azokon, ahol a magyarok számaránya jelentéktelen volt, vagy ahol csak szórványokban éltek. E folyamatnak köszönhetően a Magyar Királyság központi területein a tényleges szaporodás mértéke mindig meghaladta a szélekéit. Az 1880-as évektől a központi területek népességgyarapodását még az is teljesebbé tette, hogy a nagy kivándorlási hullámmal együtt járó népességveszteség legkevésbé ezeket a területeket érintette.

A Magyar Királyság államkeretének I. világháborút követő felszámolása az addigi szerves népességfejlődés folyamatát is megszakította (Pál Péter Tóth). Az új körülmények között a magyar népesség demográfiai folyamatainak alakításából a felvázolt modell második népcsoportjának pótlólagos szerepe megszakadt. A magyar birodalom felszámolásával az addig periférián élő nem magyar nemzetiségű szórványok megszűntek, mivel az új államkeretbe kerülve már a többségi néphez tartoztak. S ezzel a szomszédos országokhoz csatolt területeken élő nem magyar ajkúak új határok közé került Magyarország irányába történő vándorlása megszakadt, melynek következtében a nem magyar nemzetiségűek magyar népességfejlődésben játszott korábbi „kiegészítő”, „utánpótlást” biztosító szerepe megszakad, s az ebből származó „pótlólagos” tartalékok elapadtak.3 Annak következtében pedig, hogy az I. világháborút lezáró területi átrendezésekor a döntéshozók az etnikai elvet figyelmen kívül hagyták, az új államalakulatok területén a magyar nemzetiségűek kényszer szórványosodása, anélkül, hogy lakóterületüket vagy szülőföldjüket elhagyták volna megkezdődött.4 Ezzel a szórványnak egy sajátos formája jött létre, mivel kialakulását mozgás, az adott népcsoportból való tömeges, vagy egyéni kiválás nem előzte meg. A több mint hárommillió kisebbségbe került személy döntő többségének, vagyis az új államhatárok közé került tömbökben élő magyar nemzetiségűek szórványosodása anélkül jött létre, hogy lakóterületüket vagy szülőföldjüket elhagyták volna. Mellettük tipikus magyar szórványok is voltak, hiszen az I. világháborút megelőzően a birodalom perifériáin élő magyar nemzetiségűek szórványosodása ugyanolyan jelenség volt, mint a nem magyar nemzetiségűeké. Különbség csak a két népelemhez tartozók szórványosodásának volumenében volt, mivel az 1. világháború végéig a magyar nemzetiségűek szórványosodása nemcsak jelentéktelenebb, mint a nem magyar etnikumúaké, hanem a nem központ területeken tömbökben élő magyarokat nem vagy alig érintette. A rezsim-váltások azonban az addigi viszonyokat megváltoztatták, s az új helyzetben egyrészt a környező országokhoz került területeken tömbökben élő magyarok szórványosodása megkezdődött, másrészt intenzívebbé vált az ezeken a területeken már korábban kialakult magyar szórványok tagjainak többségi nemzetbe való beolvadása (Tóth Pál Péter, 1999).

3 Magyarország lakosainak számát még az is csökkentette, liogy az I. és a II. világháborút követően a Magyar Királyság központi területein élő különböző nemzetiségű szórványokhoz tartozók egy része a volt Csehszlovákiába, Romániába, illetve a volt Jugoszláviába távozott.

4 Az 1910-es népszámlálás adatai szerint a magyar nemzetiségűek közül 1 704 851 fő Romániában, 1 084 343 fő Csehszlovákiában, 563 597 fő Jugoszláviában, 24 807 fő pedig Ausztriában maradt.

91