Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)

Tóth Pál Péter: A szórványosodás és népességfejlődés

népesedési „eredményét” kiegészítő külső hatás, amely a más népek szórványosodásából származott.

E modell két népcsoportja közül a meghatározó a honfoglaláskor már etnikailag egységes magyar nép és leszármazottjai, akiknek döntő többsége a Kárpát-medence központi területein telepedett le. A másik népcsoport két egymástól jól elkülöníthető alcsoportbó\ áll, melyből az egyiket az itt élő népek- a magyarokkal való érintkezés következtében is - szórványosodon elemei, és utódaik alkották, azok, akik az együttélés (évszázadai) során elmagyarosodtak, magyarrá váltak. Közéjük soroljuk a László Gyula szerint az első honfoglalás után itt maradt magyarok utódait és a második honfoglalás előtti időkig velük rokoni közösséget vállaló, hozzájuk asszimilálódó más népek tagjait (László Gyula). A másik alcsoport a honfoglalás idején, s azt követően ide érkező népek szórványtagjai alkották. Ehhez az alcsoporthoz azoknak a népeknek a szórványosodott „részei” s azok leszármazottjai tartoztak (a vendégek, a jövevények), akik a honfoglalókkal együtt érkeztek, illetve akiket a Magyar Királyság befogadott, s akik az együttélés során szintén „elindultak” a magyarrá válás útján s magyarrá váltak. E modell keretében miközben a magyarok létszámát az itt talált és az ide hívott népek szórvány tagjai növelték, aközben az érintkezés intenzitásától függően a magyarok is szórványosodtak, s ha arányát tekintve nem is jelentősen, de ők is hozzájárultak az itt élő népek létszámának gyarapodásához. A szórványelemek súlyát, népességfejlődésben játszott szerepét, jelentőségét az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő illetve, a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad, és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak Szent István-i gondolatok egyértelműen meghatározzák.

A lezajlott folyamatokat nem kívánjuk századról századra dokumentálni, csupán annyit jegyzünk meg, hogy a különböző források - a fenti modell második népcsoportjának szórványelemeiből - azoknak a számát, akiket a magyarok a honfoglalást követő két évszázadban magukba „olvasztottak” 200 ezer főre becsülték. Ezt követően a magyarok, az itt élő népek, illetve az itt letelepedett vendégek, jövevények részben különálló, de egybe is fonódó, eggyé váló fejlődéstörténete, keveredése tette lehetővé, hogy a 12. század végére a történeti kutatások szerint az itt élők száma valószínűleg már elérte az 1,8-2,2 milliót.1 Azt, hogy ebben a népességszámban milyen súllyal játszott szerepet a vándorlás és az együttélés hatására bekövetkezett szórványosodásból fakadó népességszám nyereség nem tudjuk. (Tóth Pál Péter, 2003) Az azonban biztos, hogy a szórványosodásból származó népesség nyereség szerepe a magyar népességfejlődésben nemcsak ekkor, hanem az I. világháborúig meghatározó jelentőségű volt.2

1 A magyarrá válás folyamatának érzékeltetésére számos, a magyar történelemben jelentős szerepet játszó családot említhetünk. A példaként a gutkeled (német) nemzetségből való Báthori családot említjük. A család „magyar” történelme még az Árpád-korra nyúlik vissza. A közelebbi időből pedig Ganz Ábrahámra (1814-1867), a svájci származású jeles „magyarra” hivatkozunk.

2 A tatárjárás, az azt követő újabb háborúk, a visszatelepült kunok lázadásai, járványok, éhínségek stb. és végül az 1285-ben bekövetkezett második tatárjárás együttesen vezettek az első népesedési katasztrófához. A népesség pótlására ekkor német, francia, vallon, olasz és egyéb telepeseket hívtak az országba. A veszteség mértékét tükrözi, hogy több mint száz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az ország lakosainak száma ismét elérje a két milliót.

A népesség száma a 16. század elejére 3,5^1 millióra növekedett, melynek a becslések szerint kb. 80 százaléka volt magyar anyanyelvű. A következő két évszázad viszont a tőrök hódoltság időszaka, melynek következtében a népesség száma a 18. század elejére a 16. század elejének szintjére süllyedt. A népesség összetétele, mivel az össznépességen belül a magyar anyanyelvűek aránya 35^15 százalékra esett radikálisan átalakult. Ez volt a második népesedési katasztrófa, amely az elsőhöz hasonlóan nemcsak ismét századokra visszavetette a népesség fejlődését, hanem a lakosság szerkezetét, összetételét is újból átalakította.

90