Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)

Bagi Gábor: Adalékok a rácok Közép-Tisza vidéki jelenlétéhez a XV-XVII. században

mellettük említett tatárok kérdése, akik 1285 után érkezhettek. Két megyebeli helynév, Tatártelek (Karcag) és Tatárszállás (Öcsöd) lenne hozzájuk kapcsolható, amelyeket a XV-XVI. században említenek. Elgondolkodtató azonban, hogy a Tatár személynév már 1241 előtt feltűnik a hazai írott forrásokban. így lehetséges, hogy az nem egy néptöredék, hanem magyar vagy török (besenyő, kun) személyek (birtokosok) megjelölésére szolgált, és így vált önálló helynévvé.5

E népelemek megjelenése, betelepedése felső, uralkodói szándék következménye volt. A klasszikus feudalizmus hazai megerősödésével azonban jelentőssé váltak a magánföldesúri telepítések, amelyek csak esetlegesen, és sokszor kizárólag a szándék kinyilvánításáig adatolhatók. A X1V/XV. században helyi adatok vannak kunok jobbágykénti telepítésére, illetve boszniaiak (?) Jászságba hozatalának engedélyezésére.6 A XV. század első felében jelentek meg aztán hazánkban nagyobb tömegben azon balkáni szláv (rác-szerb) elemek, akik a török hódítás elől menekültek északra, és akikről az alábbiakban szó lesz.

2. Megyénkben a rácok megjelenésének pontos ideje pillanatnyilag nem ismert. A Délvidéken már a XIV. század végén, illetve a XV. század elején feltűntek, így kisebb csoportjaik már ekkor északra jöhettek.7 Elgondolkodtató ugyanakkor, hogy vidékünkön a szerb despoták földesúrként való jelenléte 1411-től kimutatható. Lazarevics István (?- 1427) fejedelem Luxemburgi Zsigmondtól már ebben az évben jelentős birtokokat kapott (így Debrecent, Böszörményt, Szatmári, Németit, Nagybányát), és ezekkel Mezőtúrt és Tiszavarsányt is Külső-Szolnok vármegyében. Ezekhez az ingatlanokhoz aztán 1422/23-ban még újabb uradalmakat (Munkács, Regéc, Tokaj stb.) nyert. Halála után utóda nővére fia, Brankovics György lett, aki 1439-ben Habsburg Albert királyunktól kapott magyarországi javaira megerősítést, sőt további adományokat (Világosvár) is. Bár Brankovicsot utóbb átmenetileg megfosztották ingatlanai egy részétől, de külső-szolnoki birtokai alighanem haláláig a kezében maradtak. Állítólag rövid időre még Szolnokot is megszerezte, bár azt 1450 táján már a Pálóczi család birtokában találjuk.8

Lazarevics és Brankovics egyes volt birtokain a XVI. század első felében említenek délszláv elemeket, nem lehetetlen azonban, hogy vidékünkön már korábban is számolhatunk velük. A Közép-Tisza vidékén adatolhatóan elsőnek 1442 előtt a garamszentbenedeki apátság próbálkozott rácok telepítésével, melynek itteni birtokai (az I. Géza által adományozott Tiszaalpár, a Kengyelt és Tiszatenyőt magába foglaló Pelu birtok, és a Tiszaug menti Ság a Tiszazugban) részben elnéptelenedtek. 1442. november 4-én

1. Ulászló király elégtétel adására utasította Külső-Szolnok megyét és a jászkun ispánt, mert Hidagai Bálinttól, az apátság tiszai gazdatisztjétől Tenyőre költözött rácok György, Radiszló és Pál kapitányai, valamint vajdájuk Jakab a nyáron tőlük ellopott 4 ökör miatt 3 alpári jobbágyon Ságon kezeseket vettek.9 1443. szeptember 7-én az erdélyi vajdák tiltották a délvidéki Krassó és Haram megyebeli Haram és Tomyista helységekből származó tenyői

5 Fehértói Katalin: Árpád-kori személynévtár (1000-1301). Bp., 2004. 740. p.

6 Gyárfás I. i. m. III. köt. 554., 642. p.

7 Pálffy Géza: A másfél évszázadnyi török uralom mérlege. In: Múlt-kor. Internetes elektronikus folyóirat. (www.mult-kor-hu.)

8 Pesty Frigyes: Brankovics György rác despota birtokviszonyai Magyarországon és a rácz despota czím. Bp., 1877., Engel Pál: Zsigtnond bárói. In: Művészet Zsigmond király korában 1387-1437. I. köt. Tanulmányok. Bp., 1987. 430M32. p.

9 Knauz Nándor: A garam-melletti szent-benedeki apátság. I. köt. Esztergom, MDCCCXC. 246. p., Gyárfás I. i. m. III. köt. 246., 613-614. p.

68