Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)

Keményfi Róbert: Tárkányi birsalmaleves

Priskos személyéről és munkásságáról a X. századi Suidas (Suda) lexikon tájékoztat.88 Rhetorikai tanulmányokon és leveleken kívül egy történeti munkát is írt, amely a bizánci birodalom és Attila kapcsolatainak történetét tárgyalja. A mű, sajnos, csak töredékeiben maradt fenn Bíborbanszületett Konstantinosz excerptum gyűjteményében és a Suidas (Suda) lexikonban. Az elveszett mű Eusthatios és Epiphaneus szavaiból ítélve közvetlenül Zosimos munkájához kapcsolódott, vagyis már 411-gyel kezdődött. A ránk maradt, időrendben első töredékek viszont a 434. év eseményeire vonatkoznak. Ugyanakkor valószínű, hogy a mű 472. évvel záródott. Priskos müve is tartalmazta - más konkrét események mellett - a hunok eredetére utaló mitikus hagyományt.89 Tárgyalja Ruas halála után, 434-ben megkötött margosi békét90, a dunamenti erődítmények, Viminacium91, Ratiaria92 és Noviodunum93 elleni támadást, valamint Naissus elfoglalását94, a 441-42. évi hadjáratot95, Anatolios követségét, a békekötést96, majd Attila Bizáncba küldött követségeit97, az ellene terveit merényletet98, Maximinos követjárását99, a nyugati hadjárat előkészítését100, a 451. évi hadjárat egyes részleteit101, a 452. évi itáliai hadjárat egyes epizódjait102 és hogy az itáliai hadjárat után Attila a keleti birodalom ellen készül103, de abban megakadályozza halála104. Az Attila halálát követő események közül Priskos megemlékezik Attila fiának Dengizichnek466 táján a bizánci birodalom ellen intézett támadásáról105, valamint azokról a hun néptöredékekről, amelyek 467 táján Bizánc ellen harcolnak.106

A hunok eredetével kapcsolatos mitikus elbeszélés Sozomenos után majd egy évszázaddal egyszerre jelenik meg Prokopiosnál (550/1) és Jordanesnél (551), akik egy időben, egymástól függetlenül írtak, de közös forrásból, mindenek előtt Priskosból, Zosimosból, Sozomenosból és Euagriosból merítettek. Prokopios szerint a hunokat korábban kimmereknek nevezték.107 Előadja a mesés vándorlás történetét, amelyet végső soron egy istenség közreműködésének tulajdonít.108 - Jordanes109 Prikosra hivatkozva110 adja elő a hunok eredetmondját. Ugyanis a hunok, miután legyőzték az Azovi-tenger melléki „szkítákat”, átkelnek a Maiotis mocsarán egy szarvasünő vezetésével, aki azután eltűnik a szemük elől. Minden igyekezet ellenére Jordanes nem közvetlenül használta Priskos művét. Minden bi88 Moravcsik Gy., 1934. 15. §.44-51.

89 Prokopios BG IV. 5. - Jordanes, Getica 123-125.

90 fr. l. = de Boor 121-122.

91 fr. l. = de Boor 575-576.

92 fr. 2. = de Boor 122.

93 fr. la. = Dindorf

94 fr. 1 b. = Dindorf

95 Theophanes 102, 13-103, 6. = de Boor

96 fr. 3. = de Boor 576-579.

97 fr. 4. = de Boor 579.

98 fr. 5. = de Boor 579-581.

99 fr. 3. = de Boor 122-149.

100 fr. 7-8. = de Boor 582-583.

101 Theophanes 105,4-9. = Jordanes, Getica 214-217.

102 Prokopios BV 1. 4. = Jordanes, Getica 219-221.

103 fr. 9. = de Boor 583.

104 Jordanes, getica 254. = Malalas 359, 1-4. ed. Bonn. = Euagrios I. 17. = Theophanes 108,5-12.

105 fr. 18,20. = de Boor 587-588.

106 fr. 21. = de Boor 589-590.

107 Moravcsik Gy., 1934. 16. §. 53-55. - Byzantinoturcica. 1958.1. 291.

108 Prokopios BG IV.5.-V.1-2' ed. Haury, 11. 503-505.

109 Getica c. 24. ed. Mommsen, Th. 89-90.

110 „Priscus istoricus refert”

644