Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Keményfi Róbert: Tárkányi birsalmaleves
A tudomány politika szolgálatába való állítása ez? Nacionalizmus? Véleményem szerint nem, hanem a tudomány eredményeinek felhasználása egy sajátos előjelű kultúra megteremtése érdekében. Avagy a Hirosimában ledobott atombomba változtat-e valamit is, vagy éppen semmivé teszi-e a felfedezett és alkalmazott fizikai törvények igazságát? Megmaradni kultúránk által úgy, hogy másunk nem is lévén a még meglévő értékeinket felkutatjuk, mozgósítjuk és egyetemessé tesszük természetesen lehet politikai cél is. De figyeljünk a sorrendre: felkutatjuk - mozgósítjuk - egyetemessé tesszük. Az első lépés a kulturális értékek fellelése, azaz tudományos megismerése (leírása, elemzése, értékelése, helyének kijelölése). Ebben semmiféle politika vagy politika által diktált sorrend nincsen. A cél az értékes és értéktelen szétválasztása. A második lépés a mozgósítás, azaz a fellelt értékek széles körben való megismertetése és felkínálása a köznek, a nemzetnek. Ez is nélkülöz szándéka szerint minden politikai beavatkozást: felkínálásról és nem kötelező felhasználásról van szó. Végül a harmadik lépés a magasrendű felhasználás olyan színvonalon, amelynek esélye van az egyetemessé válásra, az európai kultúrába való beépülésre. Amikor Györffy István elkészítette emlékiratban az általa is megjelölt kettős cél érdekében, ezeket a félreérthetetlen örökbecsű sorokat írta: „... Európa nem arra kíváncsi, átvettünk-e mindent, amit az európai műveltség nyújthat, hanem arra, hogy a magunkéból mivel gyarapítottuk az európai művelődést. Európa az egyéniséget keresi és értékeli bennünk, nem a tanulékonyságot.”12 Ha valaki valamely müvében a kultúrát egyetemesként fogja fel, akkor az éppen Györffy István ebben az emlékiratban. Nála nem „ ideologikus konstrukció ” a népi műveltség, hanem eg)> még létező kulturális, empirikusan megközelíthető egész, ami bár erősen felbomlóban van, mégis felöleli az élet teljességét egy meglehetősen nagy társadalmi csoportnál a népnek nevezett magyar (közép-európai) parasztságnál (falusi lakosságnál) ,13 Persze az eredményeknek nacionalizmus számára való kamatoztatása (kisajátítása?) innen csak lépésnyire, sőt hajszálnyira van. Elegendő kissé pontatlanul fogalmazni, s máris minden a politika fenevadjainak karmai közé kerül, akik ízekre szedik, megsemmisítik. A határt és a két terület közötti lényegi különbséget azonban lehetetlen nem érzékelnünk. Az egyetemességnek látszólag ellene szól az, hogy a néprajz hagyományosan egy igen nehezen definiálható társadalmi képződménynek, az úgynevezett népnek vagy parasztságnak a kultúráját vizsgálja, s úgy tart igényt egyetemességre, hogy a társadalomnak csupán egy csoportját veszi figyelembe.14 lépünk majd be abba az Európába, ahol nincsenek határok, amelyek védjék a nemzeteket. Bennünket kultúránk fog védeni a beolvadástól, ezért minden adalékra szükségünk van. K. Kovács László ezt - hiába ? - a fiatal néprajzos generáció figyelmébe ajánlotta. 12 Györffy I., 1939. 13 A statisztikák szerint a harmincas években a magyar népesség nagyobb hányada (több, mint 50%) tartozik ide, miközben a népesség másik nagy hányada erősen tagolt, nem fogja össze egy parasztságéhoz hasonló egységes szemléletet biztosító modern kultúra. - Tisztában vagyunk azzal, hogy Niedermüller Péter nem Györffyvel, hanem Kosával vitatkozik, s mert ő nem ás eléggé mélyre, s nem fogalmaz pontosan joggal támadható. Ám mérlegelve a dolgokat azt is láthatjuk, hogy Kosa megjegyzése mögött Györffy szilárdabb elvei húzódnak meg, s ezek élét veszik a támadó fegyvernek. 14 Niedermüller P., 2001. 56. „... ez a felfogás nem egy univerzális kategóriát tekinti a tudomány tárgyának, hanem egy ideologikus konstrukciót, nevezetesen a magyar népi műveltséget. Kicsit olyan ez, mintha a magyar irodalomtudomány csak a „magyar népi irodalmat” vagy a magyar történettudomány csak a „magyar 627
