Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Keményfi Róbert: Tárkányi birsalmaleves
Hogy azonban az öreg bacsónál maradjak, szavait kell idéznem, melynél mélyebbet, emberibbet úgysem tudnék kitalálni: Számot vet - tetszik tunni - a pásztor níp minden nap ügyes bajos dógával. Aztán elmélkedik a világ sorján. A szeretett családja megílésin... Aztán meg kibeszélgeti magát fűvel-fával, ami itt ugyan felettébb gyéren akad. Meg az jószággal, - a pulival. Aztán amit csak úgy ki nem lehet mondani, hát elhangoskodja - ínekszóval... Olyan ez uram a szomjas liléknek, mint a borital a gégének... Az öreg számadót utoljára láttam. Lassú léptekkel vonult a kosnyáj után. Mert magyar juhok kososa volt. Ritka ősi fajú jószág gondozója, akit már csak a bunda kedviért nevelnek még itt a Hortobágyon. Kezében egy nyitott énekes könyv volt... A jó Atyát szólongatta az égben, hangos zsoltározással... A játékos Deli-báb megrezegtette alatta a mezőséget és úgy úszott a csavaros szarvú juhokkal a levegő égben, mint régmúlt idők áldozatra induló fehér üstükű táltosa...” * * * Kovács Imrének Boromiszához írt, elutazása után két évvel kelt levele nem kevésbé tanulságos mind néprajzi, mind pedig tájnyelvi, helyesírási szempontból. A maga egészében érdemes tehát mindkettőt közreadni. Nagy Hortobágy 1933 május hó 5. Kedves Művész úr: tudósítom, hogy levelét megkaptam amelyet nagy köszönettel fogadtam, de míg Mátán voltunk nem volt időm és alkalmam írni avval a szándékkal, hogy majd ha átköltözünk az ökör földre azonnal írok és a két levelet borítékkal eltettem a kis ládámba és bezártam, és az át költözéssel a kulcsát elhattuk, és most voltam Debreczenbe tizedikén és otnyitattamki lakatossal emiat nem tudtam hamaráb Írni választ, tehát nagyon szépen felkérem művész urat ne tesék azért rám boszankodni sajnáltam a kis ládát össze roncsolni. Nagyon szépen köszönjük feleségemel és családommal együtt a művész urnák és feleségének az rólunk való meg emlékezést, mink is köszöntjük a művész urat kedves feleségével együtt az egész családom. Tudósítom művész urat a ménes álományról a ménes 70 darab, elég jó karban vanak a telelés eltött lassan elég jó gyenge telünk volt. a Tavasz elég gyenge volt kevés mező de most már Május hónap sokat nevelt a mezőn, a gazdasági ménesek ot álnak ahol ezelőtt áltak egypár ével. 3. 4. 5. és 7 száz darab a legtöb. arégi pásztorok mind meg vannak. csak Nánasdi István menta a Faluvéghalmáról anak a ménesiből 1931 be elloptak két csikót 1932 be három darabot csikót így kénytelen volt felhagyni a szolgálattal, nem maradt néki sémi jószága fizetése elment. Az öreg Farkas még meg van és Az öreg Ferge István szinte meg van. A malomháznál Agárdi rendőr meg van a malomházi hídon járnak. Agárdi tiszteli művész úrékat családjával együtt. Tar Mihály Mátáról elment a vágó hidra szolgálatba. A biztos úr Nagy Sándor Május hó elején pakolt el Debrecenbe elnyugdijazták. Bóer Doktor úr a biztos hejetes. Szabó Géza ménes mester úr szinte nyugdíjas lett Áprillis elején pakolt el a maga házába, nékünk pedig Mező Hegyesről jött ménes mester Mihácz Elek otan fő patkoló mester volt, a mén telépen. Rimáczi még meg van kint van most is a Csárdánál, hegedülne hogyha volna kinek. A Hatalom már nincsen meg a múlt év tavaszán elvették tőlünk és igába fogták napszámos kocsis hajkázta és anyira lejárták hogy egy éjei lefeküdt és nem bírt töbet fel álni 616
