Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Klamár Zoltán: "Azelőtt az én gyerekkoromba' itt mindenki Ancsán meg Kracsún vót"
Klamár Zoltán „AZELŐTT AZ ÉN GYEREKKOROMBA’ ITT MINDENKI ANCSÁN MEG KRACSÚN VÓT” Egy tanyasor településtörténete a kollektív emlékezetben: a inagyarkanizsai Lupuj-sor A Szerbiához tartozó Magyarkanizsa város vonzáskörzetében lévő tanyasor az északbácskai Tiszavidék egyik legmagyarabb községében található. A 2002. évi népszámlálás adatai szerint a közigazgatási területen 23 802 lakos élt és ennek 86,52%-a vallotta magát magyarnak.1 A 399 négyzetkilométeren fekvő terület északon a Magyar Köztársasággal, keleten Törökkanizsa, délen Zenta, nyugaton pedig Szabadka községgel2 határos. Magyarkanizsa3 határában a 18. században jelentek meg a tanyák a távoli külső földeken - a belső földek és a szikes legelő közéjük ékelődött és a tanyaöv fokozatosan terjeszkedett a város irányába.4 A Baromjárás vagy Nagyjárás keleti peremén, amely közvetlenül a réttel érintkezik, egy tanyasor áll, ma is igen vitális telephelyekkel. Ennek a sornak a településnéprajzi történetét kíséreljük meg felvázolni a szájhagyomány és az elérhető dokumentumok tükrében. A 17. század végén, a felszabadító hadmozdulatok idején, néhány esztendőre elnéptelenedett a vidék, de már a 18. század első évtizedében megkezdődött a lakosság folyamatos visszaszivárgása. A népsűrűség azonban még 1720 táján is csak 5-10 fő volt négyzetkilométerenként,5 és a hajdan volt 13 településből mindössze Okanizsa és Martonos volt lakott. A középkorban virágzó falvakból a hódoltság után elpusztult faluhelyek maradtak, melyeket határukkal együtt megszerzett az immár határőr milíciával betelepített két község.6 A 18. század első évtizedében felállított Tiszai Határőrvidéket, az újabb, 1751. évi átszervezések következtében létrejött Tiszai Kamarai Kerület, majd 1791-ben a Tiszai Koronakerület váltotta fel. Az új kerület kedvező társadalmi-gazdasági szervezete új szabadalommal bővült és a községek határaikat örök időkre használatba kapták az uralkodótól, taksaszerüen fizették a földadót nyolcad dézsma fejében, ugyanakkor mentesültek a robottól is.7 Az ekkor már többségében magyarok lakta kerületben nem volt magánföldesúri függőség és a kiváltságoknak köszönhetően gyorsan szaporodó 1 www.statsebr.sr.gov.yu 2 A község, mint közigazgatási egység a valamikori járás funkcióját tölti be. Többnyire annál kisebb területű. 3 A város nevét az eltelt századok folyamán többször változtatta a politikai akarat. Ezért beszélünk Ókanizsáról (1750-1908), Magyarkanizsáról (1908-1918) majd ismét Ókanizsáról (1918-1941), Magyarkanizsáról (1941-1944), Kanizsáról (1944-2003) és végül Magyarkanizsáról (2003-), mert a város újra felvette ezt az elnevezést a vajdasági magyar nyelvhasználatban. Mindegyik névalak azonban ugyanazt a települést, a vidék központjának számító kisvárost jelöli. 4 A vidék tanyáinak kialakulásáról részletesebben Klamár Zoltán, 2006. 26-52. 5 Dudás Endre, 1868. 9-11. 6 A török uralom etnikai utóhatásairól lásd Rácz István, 1980. 97-148. 7 Vö. Harkai Imre, 1998. 35.. 55
