Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Kürti László: Idegen hantok alatt
van felvésve. A két Resetár testvér, Resetár István (1877-1961) és Joseph Resetar (1886— 1956) sírja egymás mellett helyezkedik el, de a fiatalabbén már angolos névalakban. Az alapítók közül a két Bruskay sírján fakereszt áll, ám mindkettő már amerikai névalakkal: Frank Bruskay (1859-1940), és Julius Bruskay (1858-1934). A Szent Margit temetőben az ágyasokra, ha vannak egyáltalán, szinte sohasem ültetnek virágokat, azokat mindig vázában, külön virágtartókba helyezik el, vagy esetleg a kereszt mellé ültetik ki. A régebbi síremlékek oszlop, vagy obeliszk alapúak nagy kereszttel a tetejükön. Az első generációs bevándorlók sírkövén néha feltűnik a szülőhely, és a karakterisztikus nyelvi tévedések sorozata: It Nyukszik / Resetár István / Születet / 1877 August 17 / Nagy Kapus / Ung megye / Meghalt /1961 August 7 / Nyugodjon / Békébe / Jézus Mária / Szent József / Nevébe Ámen A sírköveken megtalálható az elmaradhatatlan etnikus jelző, a hibás felirat („Édes Apa IT NYUKZIK Joseph Ponsock”, vagy „ITTNYÚ GSZ1K”, „Béke Hamvayira”). A régebbi köveken a IHS felirat, a mennyek kapuja, a korpusz és a rózsa díszítés dominál. Egy-két sírkő házilag készített, minimális szöveggel („Mike Oláh”). Az 1940-es évektől megjelenik a fényképes sírkő. A reformátusoknál is egy területen van a temető, a templom, és a parókia. Maga a temető sokkal kisebb, mint a katolikus, és az első temetés dátuma 1920, ami későinek tűnik. A temetőben sok a kőoszlop és tábla, de megtalálható az archaizáló obeliszk sírkőforma és a kettétört fatörzs is, mindkettő még az 1920-as évekből. Hasonlóan sok a blokk, lapos blokk és a pulpitus-formájú síremlék. Ez utóbbiak tetején vésett rövid szöveg, vagy a családnév áll. A rokonság itt is közelben temetkezett, jellegzetes családnevek: Bodi, Farkas, Deli, Nyéki, Novák, Tóth, Varga, Yuhasz, ám legtöbb ékezet nélküli. A reformátusoknál a sírköveken kevés a felirat, de a régebbiek valamivel változatosabb díszítést és formákat mutatnak, mint a katolikusoké. Mindkét temetőben a föld fölötti sír mérvadó. Az asszonyoknál sokszor feltüntették a lánykori nevet. A szülőhely feltüntetésének hiánya meglepő, bár ennek okát talán abban kereshetjük, hogy sem a katolikus, sem a presbiteránus közösségben kevés, vagy egyáltalán nem működött magyar pap az első egy-kettőt leszámítva. Egy családi sírkövön, amely még az 1940-es évek végén lett felállítva, de ami már amerikanizálódás jeleit mutatja (father és mother megjelöléssel), található egy óhazai születési hely: „SZ. H. M. Vásárhely.” Egy másik kövön csak annyi szerepel, hogy Tája szerepel óhazai születési helyként feltüntetve (Magyar Bertalan 1869-1943). A Vígh családi kettős sírkövén szerepel a Szabolcs megyei Rozsály (Vigh András 1881-1957), és az Ugocsa megyei Nagyta (Vigh Antonia, 1890-1956). Egy jellegzetesen „hunglish” sírkő: YT NYUGSZIK/KOPCSO PALLNÉ/SZ 1849 MH 1919 / SYVETEMBER lien/ ELT 70 evet / BÉKE HAMVAIRA Összefoglalás Christopher Tilley írja: „a tárgyak és a helyszínek aktív ágensei az identitásnak és nem szürke árnyékai valamiféle hagyományozódott ideáknak és társadalmi-politikai kapcsolatoknak” (2004: 222). Ez valójában így is van, ám bizonyos megszorításokkal fogadhatjuk csak el elméletét, mivel az észak-amerikai temetők magyar vonatkozásait vizsgálva feltűnő a periodikusság, a táji tagolódás és a nyelvi váltás kényszere, a hunglish nyelv jelenléte. Ezek nagyban behatárolják, hogy a temetők mennyire reflektálhatják, ref540
