Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Kürti László: Idegen hantok alatt
készített kezdetleges síremlék, tele helyesírási hibákkal. Egy sírban két kislányt temettek el, nehezen olvasható és hibás felirattal (az N betűt megfordítva van felvésve): „ITT NUKSSIK / PETOBORE / SKAES / PETŐ ESTE” Egy másikon az asszimiláció hatása is érződik már: „Baby Tailer /1927 june 8 / Találkozunk.” Kirívó példa a Marton névvel ellátott sírkő, melyen ez áll: „66 évet éltem mikor Jesus eljött értem.” A protestáns valláshoz hűen itt találkozunk mintegy tucatnyi fejfával, amelyek sok típust és változatot képviselnek. Mivel ezek a fejfák a 20. század első két évtizedében lettek felállítva, szinte egyiken sem lehet a feliratot már elolvasni. A fejfák közül csupán egy tartozik a Szatmárból ismert ún. csónak alakú fejfatípushoz. A fejfák kicsik, és oszlopos és táblás formájúak. Egy-két sírkő viszont érdekes: az egyik egy antropomorf arc-virág faragott kő („Palangi János, születet 1845 Meghalt 1913”). A szintén 1913-ban meghalt Nyeste Gáborné sírköve vallásos szimbólumokat takar csillag és félhold kombinációval. Az 1910-es évek sírkövein találunk információt, például a házas évek számára, vagy a férjezett nő leánykori nevére: „Itt Nyugszik / Nagy János / Élet 65 évet / Házaséletet élt / Nejével / Debreceni / Erzsébettel / 40 évet / Született / 1854 ben / Meghalt /1918 Nov 18.” „Itt Nyugszik / Daku / Andrásné Sz / Kaponyás / Terézia / Élt 68 évet / Meghalt / 1916 Nov 14 / Béke Poraira.” Az utolsó temetések az 1970-es évekre datálódnak, ekkor már jobbára asszimilációs hatás alatt készült kanadai sírköveket találunk, melyek záróformulája „Forever with the Lord.” Árpádhon (ma Albany), Louisiana állam egyetlen magyar települése unikumnak számít, mivel temetői magyar alapításúak voltak. Árpádhon két temetője lényegében nem tér el az általánosan ismert déli-dél-keleti államok temetőitől (Jeane 1978), a tekintetben, hogy a föld feletti temetkezés a mérvadó. A Szent Margit templom temetője és Presbiteriánus temető annyiban különbözik egymástól, hogy az előbbi nagyobb (mintegy 8,2 hektár) és változatosabb. A területet a Juhász család ajánlotta fel, amelyen a templom 1912-ben fel is épült. Azonban a templom melletti területen már az 1900-as évek elején is temetkeztek, amit aztán a Hungarian Burial Insurance 1912-es megalakulásától kezdve formalizáltak, és egységesítették. A két magyar temető lényegét a következőkben foglalhatjuk össze. Mindkettő temető aránylag kicsi, sokkal kisebb, mint északi rokonai. A Szent Margit temető területe bár nagynak tűnik, de csak a terület egyharmadában temetkeztek. A sírkövekhez a helyi homokövet használták, a hatvanas évektől jelent meg a márvány és a gránit. A régebbi sírokon még fellelhető a fakereszt nyoma. A déli klíma miatt a vegetáció és a temetőben elültetett fák és bokrok igen jellegzetesek, és - főleg az északi temetőkhöz képest - gazdagok. A déli klíma miatt a bokrokat és fákat igen kedvelik, sok a cédrus, a nyugati tuja, bürök, gardénia, mivel ezek nem igényelnek igazán semmilyen gondozást. A virágok közül sokan a rózsát kedvelik, de más virágokat is ültetnek a keresztek mellé. A temetőben a füvet - általánosan a déli államok szokásaihoz (Jeane, 1978, Jordan 1980) - minden évben rendszeresen nyírják, de ehhez járul még az, hogy a családok maguk is sokat tesznek azért, hogy szerettük sírja körül ne nőjön a gaz. A rokonság sírjai közel fekszenek egymáshoz. A legtöbb családnév: Aranyosi, Breda, Nagy, Oláh, Pető, Petra, Prokop, Resetar, Sziszák, majdnem mindegyik ékezet nélkül 539
