Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
L. Juhász Ilona: "Kopjafa" versus hagyományos fejfa?
lehet elvárni az emberektől, hogy a drágán vásárolt virágot ne tegyék vízbe, hanem csak a sírhantra helyezzék, mint ahogyan azt tették hatvan vagy száz évvel ezelőtt. A vízhez természetesen edényre van szükség, ami legtöbbször a sírra kerül, hiába a tiltás, hogy „a hant felületéről kiemelkedő virágtartó alkalmatosságokat elhelyezni" nem megengedett.19 A sírokra koszorúkat és különféle díszítéseket is elhelyeznek, s karácsony tájékán pedig odakerül néhány helyre a kis karácsonyfa (sokszor feldíszített), fenyőág, vagy esetleg más karácsonyi dísz. Egyre terjed ugyanis a szokás, hogy karácsonykor kilátogatnak az emberek a temetőbe, s feldíszítik szeretteik sírját. Azon sem lehet különösebben csodálkozni, hogy a tiltás ellenére a sírhant mellé kavicsot szórnak, vagy keretet készítenek köré, hiszen rossz idő esetén nem kellemes dolog a sárban tocsogni. Fontos megjegyezni, hogy a „kopjafák” esetében is ugyanúgy megfigyelhetők a fejfákkal kapcsolatban leírt új jelenségek, ezeken is feltűnnek például a márványtáblák, fényképek, sőt dombormüvet is találhatunk, s a kopjafákhoz tartozó sírhantok zömét is alacsony fakerítéssel, vagy fakeretekkel veszik körül. A védett temetőrészt és a csónak alakú fejfát aránylag sokan választják, érdemes lenne megvizsgálni, kik azok, akik divatból, s kik akik valóban hagyományőrzésből temetkeznek ide. Arra is akad néhány példa, hogy a védett temetőrészen kívül, más parcellákon is állítanak hagyományos csónak alakú fejfát, de néhány „kopjafa” is van köztük. Ez utóbbiakat valószínűleg az elhunyt magyarságát hangsúlyozandó céllal állították, erről a rákötött nemzeti színű szalag is árulkodni látszik. A rendelet értelmében tehát a védett temetőrészben a hagyományos csónak alakú fejfa állítása megengedett, s az erre vonatkozó részletes útmutatást mindenki megtalálhatja a helyi múzeum etnográfusa által összeállított kiadványban. Felvetődik azonban a kérdés, vajon miért nem tartotta hagyományosnak e kiadvány szerzője azokat a fényképes fejfákat, amelyek ha nem is túl magas számban, de a védett temetőrész északi részében a régebbi, azaz a 19., valamint a 20. század első felében készült fejfák között állnak. Ugyancsak ez a kérdés tehető fel a bádogból készült esővetőkkel kapcsolatban is. Valószínűleg azért maradtak ki, mivel a kiadvány szerzője nem tartotta őket esztétikusnak és hagyományosnak. Kérdéses, miért nem számit hagyományosnak az említett két jelenség, s szabad-e esztétikai szempontok szerint megítélni a néprajzi jelenségeket? A most hagyományosnak ítélt fejfák 300 évvel ezelőtt valószínűleg másképp néztek ki. Könnyen 6. kép. Temetőrészlet hagyományos fejfával, „ kopjafával ” és kereszttel 19 Szekeres 1998. 32. 506
