Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
L. Juhász Ilona: "Kopjafa" versus hagyományos fejfa?
5. A továbbiakban azt vizsgájuk meg, milyen eltérések tapasztalhatóak a sírhantra vonatkozó rendelkezésektől! Az előírt hagyományos kialakítástól a hozzátartozók a legtöbb esetben eltérnek, s ahogyan arra már a bevezetőmben is utaltam, nagyon sok sírhantot körbekerítettek. Ezek a kerítések általában fából készültek, de arra is van példa, hogy lánc veszi körbe a sírhelyet. Néhány sírhant köré fakeretet készítettek, az egyikre 2 fából faragott váza is került. Néhány sírhant köré kavicsot szórtak, három sír mellett padokat is találtam, amely ugyancsak tiltott dolognak számít. A sírhant felületéből gyakran emelkednek ki virágtartó alkalmatosságok és vázák, s koszorúkat is láthatunk rajtuk, műanyagból készülteket is. Több fejfa mellett fémből készült állványok vannak, amelyekre koszorúk és virágot helyeztek, de olyan állvány is akad, amelyre a virágokon túl mécseseket is helyeztek. Összegzés 1. Lehet-e rendcletckkel szabályozni a temetkezést? A fentiekből egyértelműen kitűnik, hogy a rendeletek betartása sok kívánnivalót hagy maga után, szinte valamennyi pontját megszegik. Az önkormányzati rendelet egyik pontja szerint a védettségből következik az „állandó ellenőrzés, melynek során az oda nem illő, a hagyománytól eltérő és a lefektetett szabályzatoknak nem megfelelő sírjelek és sírtartozékok eltávolítandók”18. A temetőben tapasztalható jelenségek, valamint az adatközlők által elmondottak alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy a gyakorlatban ez a pont alig kivitelezhető. Mivel kegyeleti kérdésről van szó, amely mélyen érinti a hozzátartozókat, az önkormányzat számára kényes dolog lenne beavatkozni (pl. egy sírról a sírhantot szegélyző keretet eltávolítani, vagy egy márványtáblát vagy fényképet lefeszíteni/lefeszíttetni a fejfáról stb.). Bár a rendelkezés meghozatala előtti időszakhoz viszonyítva nagy „előrelépés” történt, hiszen azóta a „kopjafa”- és keresztállítások száma lecsökkent, az utóbbi években már alig állítottak ilyeneket. Fontosnak tartjuk azonban hangsúlyozni, hogy a rendelet életbe lépése utáni években még aránylag sok „kopjafát” állítottak, ami azt bizonyítja, hogy az említett sírjeltípus nagy közkedveltségnek örvend. Figyelemre méltó továbbá, hogy akik a hagyományos csónak alakú fejfák állítása mellett döntenek, azok is nagyon sokszor megszegik a rendelkezéseket. Ebben a temetőrészben ugyanazokat az új tendenciákat, divatjelenségeket figyelhetjük meg, amelyek más temetőkben hódítanak (márványtáblák, fényképek, domborművek, padok stb.). A hajdúböszörményi védett temetőrész jól példázza, hogy - vezérelje is bármilyen nemes szándék a rendeletek megfogalmazóit - előírásokkal nem lehet tartósan befolyásolni a hagyományt, annak alakulását. Egy időben jóval korábbi hagyományt nem lehet mesterségesen úgy továbbéltetni, hogy a természetes változásnak, alakulásnak, fejlődésnek egyetlen vetületén, elemének se engedjünk teret. A jelenséggel kapcsolatos körülmények az idő folyamán ugyanis fokozatosan változnak, amelyek a néprajzi jelenség változását is maguk után vonják. Abban az időben, amikor még a hagyományos fejfákat állították, az emberek életmódja nagyban eltért a maitól. A temetőbejárás intenzitása távolról sem hasonlítható össze a maival, hiszen napjainkra a temetőlátogatásnak egy újfajta kultusza alakult ki. Az emberek sokkal gyakrabban látogatnak ki szeretteikhez, s azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a virágüzletek kínálata nagymértékben kiszélesedett. Nem 18 Szekeres 1998. 5. 505
