Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Bartha Júlia: A kunok gyásza. A temetkezési szokások változása a Nagykunságon
Az egykori Cumania területén talált sírleletekről ill. a temetőkről levont régészeti és néprajzi következtetéseket Selmeczi László foglalta össze,7 amelyből nyomon követhetjük a kunok temetkezési szokásainak változását. A 12-13. században a kunok társadalmi helyzetüktől függetlenül kurgánt emeltek halottaik sírja fölé, vagy a már meglévő kurgánba temetkeztek. A mongol hódítás előtti temetkezési szokások nem egységesek, a népesség sem köthető egy etnikumhoz. A sírok többsége nyugat-keleti tájolású, de van közöttük kelet-nyugati és észak-déli is.8 A Magyarországra költözött kunok vezető rétege a 14. század közepéig magányos sírokba temetkezett, a köznép pedig a 13. század második felétől nagy sírszámú szállástemetőket létesített, rendszerint a történetileg jóval korábbi kurgánokon függetlenül attól, hogy állt-e ott korábban templom, vagy sem. A szállástemetők ilyen elhelyezkedésében a táji adottság is szerepet játszott, hiszen ha a mai Nagykunság területét nézzük a vízjárásos terület igen nagy volt, ésszerű volt a kiemelkedő halmon temetkezni. A köznépi temetőkben padmalyos, vagy padkás temetkezést eddig nem tártak fel a középkorban. A későbbiekben szokás volt az oldalkamrák kialakítása. A padmalyos temetkezést, mivel erre a nagykunsági kötött talaj alkalmas volt, a kunok maradékai is megőrizték. A családi temetkezés szép formája, hogy egyazon sírgödörben nyugszanak a családtagok, középen kettő és jobb- és baloldalon egy-egy oldalkamrában a később elhunytak. A 20. századig megmaradt ez a temetkezési forma. A század utolsó harmadában úgy módosult, hogy a családok előre elkészíttették a sírkamrájukat, kibetonozták, sírköveiket is megcsináltatták, hogy a temetéskor csak az évszámot kelljen bevésetni. A mai kunsági temetőkben zömmel sírköveket találunk, csak elvétve van fejfa, utóbb erdélyi hatásra kopjafa. Joggal vetődik fel a kérdés, hogy a magyarországi kunok vezető rétege állított-e halottjai tiszteletére sírszobrot. A Györffy István 1926-ban írott Kun kép, jász kép című dolgozatában9 Pesti Frigyes kéziratos helynévtárában hozott adatot idézi, mely szerint „Kun kép: Domb a páhi pusztáról és Izsákról Orgoványra vivő kotsi úton, - nevét vette egy fa szoborról.” Ugyancsak Györffy hívja fel a figyelmet Karcag és Füzesgyarmat közötti határrészre amit „Nagy kép’’-nek neveztek. Tálasi István 1774. évi levéltári adattal támasztja alá a felvetést, majd egy 1724-es kunszentmiklósi határleírásban újra előkerül egy „Kő Kun Kép” határjelre utaló adat.10 Bognár András, a Jászkunság kutatásáról szóló 1985-ös konferencián a kun helynevek és személynevek Bács-Kiskun megye Földrajzi nevei között Gyárfás István oklevélgyűjteményéből idézi meg a Kerekegyháza és Agasegyháza közötti Kolpakorhana (1359) kapcsán: „bizonyos kolpakorhananak nevezett halom, ennek a csúcsán földből készült határdomb (jel) benne két vas nyíllal.”11 Hogy az említett halmokon valaha a „Kunkép” állhatott, arra az ott talált nyilak adnak bizonyságot és az az egykori szokás, amit Abdulkadir Inán, török kutató írt le: „A kipcsakok varázserőt tulajdonítanak a sírszobroknak ezért elhaladván mellettük a tisztelet jeléül odanyilaznak, hogy ha pásztor megy arra, juhot áldoz.”12 Ezek a magányosan álló sírjelek, vagy határjelek (a kettő egykor alighanem egybeesik valószínűleg áldozati 7 Selmeczi László 1992. 99. 8 Selmeczi László 1992. 98-100. 9 Györffy István 1926. 94. 10 Fodor István 1987.4. 11 Bognár András 1987. 100. 12 Inán, Abdulkadir 1995. 179. 488
