Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Bartha Júlia: A kunok gyásza. A temetkezési szokások változása a Nagykunságon
helyül szolgáltak. A Karcag melletti Kormancsok (áldozati hely) halom neve is utal erre, bár nem tudni állott-e rajta valamiféle jel. A sírra helyezett ősszobrok „Kun képek” fából készülhettek-e Magyarországon, pontosan nem tudni, mert eddig nem került elő, de valószínű, mert a dél-oroszországi szálláshelyükön állítottak ilyen sírjeleket a kunok. A kérdés szakirodalmi áttekintését Fodor István kitűnő tanulmánya hozza. A kunok temetkezési szokásainak újabb részletei derültek ki Horváth Ferenc csengelei feltárásaiból.13 A nagykunsági városok református temetőiben állított „fűtül való fák”, fejfák, valamint a stilizált emberforma kapubálványok sejtetik ennek a formának a tovább élését.14 A kunsági bálványok és keleti párhuzamaik, a ’balbalok’ kísérteties hasonlóságot mutatnak.15 A kunok megtelepedése és ezzel együtt járó fokozatos asszimilálódása a 15. század közepétől elkezdődött. A rájuk kényszerített katolikus vallást felvették ugyan, de nem lehet véletlen, hogy éppen közöttük illetőleg a Tiszántúlon hódított leginkább a szabadabb elveket valló protestantizmus. A református hit ideológiája a puritanizmus, erős társadalmi kohézió a meglehetősen magára maradott közösségeknek, így a Nagykunság hódoltságkori településeinek valójában még kedvezett is. Hozzájárult az autonómia megszervezéséhez, aminek voltaképpen már korábban is voltak előzményei, hiszen a kunok saját kapitányaik illetve bíráik irányítása alatt éltek. Zavaros történelmi kor volt ez, amiben a református vallás szorosan kötődött a magyarsághoz, az időközben magyarrá lett keleti elem, a kunok lelkűidének ez felelt meg leginkább. A hagyományosan református vidék a Kis- és Nagykunság, a Hajdúság, Szabolcs- Szatmár-Bereg megye és Borsod, Gömör egy része, Bihar, a Szilágyság, Kalotaszeg, a Mezőség, a Sóvidék, Háromszék jelentős része, az Ormánság, Somogy, Tolna Fejér megye kis része, Veszprém, Csallóköz és a Kisalföld északi része.16 Amint korábban említettük a kun vezetőréteg pogány rítus szerinti temetkezési szokásai a 14. század közepétől változtak, a jelképes lovas temetkezés és az ősök tiszteletére állított szobrok a történelem folyamán elenyésztek. Az egykori kun ősök tiszteletére, a kunok betelepedésének emlékére 1995-ben avatott kun emlékhely kőszobrai a 13. századi eleink sírszobrainak pontos másai, annyi eltéréssel, hogy a kezükben tartott áldozati csésze helyett a kun városok címerét láthatjuk. Művészi alkotások ezek, Györfi Sándor munkái, de a kun sírszobrok egy bizonyos típusainak pontos másai. A kun temetkezési szokások specifikumaként értékelhető a sírba tett kultikus növény. Növénymaradványok a nagykunsági ásatásokból kerültek elő.17 Az archeo-botanikai vizsgálatok anyarozst (Secale cornutum) és ürömfüvet (Artemisia) mutattak ki. Az anyarozs a koponya környékén szétszórva volt, mintha a halott koponyáját hintették volna be vele. A növény jelenlétét a pogány temetkezési rítusra utaló emléknek tekinti az ásató régész. Az anyarozs kultikus növényként való használata izgalmas és eddig kevésbé tisztázott kérdéseket vet fel. A népi narkotikumok sorában tekintélyes hely illeti meg az anyarozst, amit rozsüszög (a rozs gombás megbetegedése) vagy varjúköröm néven tart számon a népi növényismeret. Afrodiziákumként is említi egy 17. századi kézirat, „felindítják a férfiúságot és szaporít13 Horváth Ferenc 2001. 14 Fodor István 1987. 3-10.; Pálóczi Horváth András 1989. 22. 15 Hoppál Mihály 1982. 325-367. 16 Novák László Ferenc 2005. 15. 17 Selmeczi László 1992. 14-15. 489
