Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Lukács László: Az adventi koszorú elterjedésének történetéhez
Szomszédságukban az evangélikus szászok és sziléziaiak körében az adventi koszorú már erősen elterjedt, a katolikus szudétanémeteknél és felső-sziléziaiaknál szinte ismeretlen volt. Az is kiderült a német atlaszgyüjtés során, hogy az adventi koszorú elsősorban az evangélikus családoknál jelent meg. Feltűnő, hogy a nagyvárosok és az iparvidékek területén és azok környezetében igen erősen elterjedt, meggyökeresedett. Itt még a felekezeti határokat is átlépte, legerősebben a Rajna-vidéken és a Ruhr-vidéken. Arról is tájékoztat a térképlap, hogy az adventi koszorú a jómódú családoknál, a magasabb társadalmi rétegeknél jelent meg, ezek példáját követve terjedt el.8 A Német Néprajzi Atlasz gyűjtőterülete Ausztriára is kiterjedt: a 36. számú térképlap az adventi koszorú rendkívül gyér előfordulását jelzi az osztrák tartományokból, 1932-ből. Az 1148 kutatópont közül csupán 86-ban ismerték. Közülük 51 szórványos előfordulás, néhány háznál. Dél-Tirolban teljesen ismeretlen volt, Tirolban 2, Alsó- Ausztriában 30, Felső-Ausztriában 18, Stájerországban 20 kutatóponton ismerték.9 Az Osztrák Néprajzi Atlasz (Österreichischer Volkskimdeatlas) két térképlapja is foglalkozik az adventi koszorúval, mindkettő anyagát 1955/56-ban gyűjtötték. Huszonhárom évvel a német atlaszgyűjtést követően Ausztria területén újra feltérképezték a tárgy elterjedtségét, rögzítették megjelenésének időpontját, a rá vonatkozó társadalmi-vallásfelekezeti körülményeket. Szűk negyedszázad múltán egészen más képet kaptak a karácsony várás segédeszközéről. 1955/56-ban már 1804 kutatóponton regisztrálták az adventi koszorút, csupán 13 helyen volt ismeretlen, amely viharos elterjedést, a szokás intenzitásának tizenhatszoros növekedését jelenti. Felekezeti különbséget nem észleltek: a katolikus egyház a protestáns területről származó szokást teljesen átvette. A második világháború óta a katolikusok a templomban meg is szenteltetik az adventi koszorút. Ausztriai elterjedtségének 1804 kutatópontjából 862-ben csak néhányan várták adventi koszorúval a karácsonyt. Ez elterjedési területének majdnem a felét jelenti, ahol az adventi koszorú a XX. század közepére még nem vált olyan általánosan befogadottá, mint a karácsonyfa. Legintenzívebben elterjedt a nyugat-keleti irányban nyitott Duna-völgyben, főként Felső-Ausztriában, a főútvonalak mentén, a folyóvölgyekben. Ezzel szemben Alsó-Ausztria északi felében, Kelet-Stájerország, Karintia és Dél-Tirol számos vidékén előfordulása szórványosnak mutatkozott, ahol gyakran csak a templomban, iskolában vagy néhány háznál jelent meg. Meggyökereztetésében elsőrangú szerepe volt a városoknak és a társadalmi szempontból vezető, képzett rétegeknek. A parasztság lassabban fogadta be. Elterjesztésében főszerepet játszott az egyház: 332 kutatóponton a plébános vagy más egyházi személy vezette be. Az iskola 266, a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (NSDAP) szervezetei 42 helyen gyökereztették meg. A maradék 67 kutatóponton a németországi bombázások elől menekülők, a kibombázott német családok, Németországból érkezett vendégek, onnan hozott feleségek osztoznak. Végül nem elhanyagolhatóak a családi lapok karácsony előtti számaiban megjelent cikkek sem, amelyek az adventi koszorú elkészítéséhez adtak ötleteket, tanácsokat. Az elterjedtség területét és intenzitását bemutató 9. számú térképet megelőzi az Osztrák Néprajzi Atlaszban a 8. számú térképlap, amely az adventi koszorú megjelenésének időpontját ábrázolja. E térképlap bizonyítja, hogy az adventi koszorú ausztriai elterjedése szempontjából döntőjelentőségü volt az Anschluß (1938-1945) időszaka, amelyben a Németországgal való kapcsolatok intenzívvé válása elősegítette az onnan származó szo437
