Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Lukács László: Az adventi koszorú elterjedésének történetéhez
kás ausztriai elterjedését. Ausztriai elterjedtségének 1804 kutatópontjából csupán 186-ból jelezték, hogy az adventi koszorú náluk csak 1945 után jelent meg.10 A német és az osztrák néprajzi atlaszok megjelenését követően az adventi koszorúról Hermann Bausinger írt összefoglaló tanulmányt, amelyben a szokás kialakulásával kapcsolatban közölt újabb, addig ismeretlen adatokat. Bausinger kutatásaiból megtudtuk, hogy a legkorábbi adventi koszorú, amelyről feljegyzések, visszaemlékezések maradtak ránk, Johann Hinrich Wiehern evangélikus lelkésztől, a hamburgi evangélikus nevelőintézet (Rauhes Haus) alapítójától (1833) származik. Wiehern nevelőintézetében már a kezdetektől az advent első vasárnapi istentiszteleten a dicséret szövegének felolvasása közben az orgonánál sorban felállított színes viaszgyertyákból egymás után egyre többet gyújtottak meg. A XIX. század közepétől délben, az 1870-es évektől esténként tartott adventi áhitat alkalmával advent első napjától kezdve mindennap eggyel több gyertyát gyújtottak meg a nagy imateremben a csilláron. Bausinger értelmezésében az adventi koszorúból ezzel már jelen voltak a gyertyák, adott volt a körforma, amit később örökzöld ágakkal vontak be.11 A hamburgi Rauhes Haus kiadásában, 1991-ben megjelent kiadvány így számolt be az adventi koszorú kialakulásáról: 1839-ben függött az első adventi koszorú az imateremben, fából készült, kör alakú, 23 gyertyával. Az imaterem falait 1851-től adventben fenyőgallyakkal díszítették. Először 1860-ban vonták be a kocsikerék nagyságú fakoszorút örökzöld ágakkal, rajta 18-24 vékony, piros-, 4 vastag fehér gyertya. Mindennap eggyel több gyertyát gyújtottak meg rajta december 24-ig, egyre erősödő fénye Jézus érkezését hirdette. A vékony piros gyertyák meggyújtása adventi hétköznapokon került sorra, a vastag fehéreké vasárnapokon. Mindezt Johann Hinrich Wiehern lelkész naplójában feljegyezte, s Gisella Jaacks hamburgi néprajzkutató is megerősítette: „Tudtommal a gyertyás adventi koszorú, mint a várakozás szimbóluma, Johann Hinrich Wiehern találmánya. Minden esetre készítése nála igazolható elsőként. Nagy valószínűséggel ő volt az első Európában, aki az adventi koszorút bevezette, és ismertté tette.”12 Wiehern Berlin- Tegel árvaházában is tartott adventi áhítatot, ahol az 1860-as évektől a gyertyák már nem a csilláron, hanem egy fenyőkoszorún égtek.13 A karácsony tárgyi világa szempontjából igen figyelemreméltó bejegyzést tett naplójába berlini házából 1823. december 24-én Lilli Parthey: „Közben hűséges titkáromat, Pault is beállítottam. Összegyűltünk a sárga szalonban. Ő írta le a verseket, amiket diktáltam, közben legkedvesebb barátommal közösen a tálakat állítottuk össze ajándékokkal és mézeskaláccsal, almával, dióval az alkalmazottak számára - a karácsonyi pénzt számukra finoman alárejtettük, és minden egyes helyre annyi gyertyát állítottunk, ahány éve a háznál szolgáltak; ez nagy munka volt. A hosszú asztal elülső oldalán rendben sorakoztak a tálak. Wilhelmine Kohlrausché gyertya nélkül, a szakácsnőé egy, Sophie-é kettő, Karié négy, Schulz-é tizenegy, Marie-é tizennégy és végül Luischené ötvenkét szál gyertyával. Aztán az egészet szépen feldíszítettük. Körülraktuk a legszebb virágokkal, mirtusszal, cipruságakkal, amelyek különösen jól néztek ki, a három Argand-lámpa lágy fénnyel világított, mint három Hold, a középső köré a legfrissebb tavaszi virágokat raktuk, gyöngyvirágokat és tulipánt, és ezek között a gyönyörűségek között sugárzott két piramis. így teljesen és méltóképpen kitöltöttük az asztal közepét. A többi oldalát a mézeskalács-ábécé foglalta el, minden betűnél szerepelt egy vers, azon személyek neveivel, akik kapták, körülvéve mirtusszal, naranccsal, rózsával stb. Az egész kivételes élményt nyújtott. Azután átmentünk a szalonba, ami már megtelt emberekkel, és nagyon sötét volt... [Itt] a leg-438
