Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Lukács László: Az adventi koszorú elterjedésének történetéhez
osztrák területeket is meghódította. Gyors terjedésében az egyházaknak, az iskoláknak és a kereskedelemnek nagy szerepe volt. Ausztriában az első világháború után még főként csak a városokban és a magasabb társadalmi rétegek családjainál ismerték. A bécsiek az 1920-as évek elején találkoztak vele először. Egy bécsi egyetemi tanár Freiburgban (Breisgau) ismerte meg, hazatérve egy józsefvárosi virágüzlettel készíttetett magának. A virágüzlet tulajdonosának úgy megtetszett az addig ismeretlen tárgy, hogy a második elkészített példányt a kirakatba akasztotta. Még abban az adventben 30 darabot adtak el belőle. Grácban 1925-ben az ifjúsági mozgalom, Linzben az első világháború után Németországból származó családok honosították meg. Tirolban a két világháború közötti időszakban még alig ismerték. A német eredetű szokás rohamos ausztriai elterjedése az Anschluß (1938-45) időszakában következett be, a második világháború végéig már valamennyi osztrák tartományban meghonosodott az adventi koszorú.5 Napjainkban nincs nyugati szomszédunknál olyan falu, olyan ház, ahol ne ismernék. Megtaláljuk a burgenlandi magyaroknál is.6 Őriszigeten (Vas m., Siget in der Wart) 1981-ben így beszélt róla adatközlőm, Pathy Ernő (szül. 1921), a helyi önkéntes tűzoltóegyesület parancsnoka: „Adventi koszorú a templomban az 1950-es évek végén volt először. Teleky Béla evangélikus lelkész vezette be. Iskolában, templomban és a lakásban van. Tanítónál is van, tanárnál, értelmiséginél van. Csinálták vagy csináltatják a kertésznél. A templomban a csillárra akasztják fel. Magánházaknál is van.” Ausztria-szerte piacokon, virágüzletekben, karácsonyi vásárokon, áruházakban mindenütt kapható. Nemcsak a nagyvárosok, Innsbruck, Salzburg, Grác vagy Bécs, hanem a kis alpesi falvak üzleteinek kirakataiban is ott láthatjuk dekorációként. Családi körben viszont nem csupán dekoráció. Otthon lila szalagjainál fogva a mennyezetre akasztják, vagy asztalra helyezik. A rajta lévő négy szál gyertya az advent négy hetének szimbóluma. Vasárnaponként a sötét szobában mindig eggyel több gyertyát gyújtanak meg rajta, így karácsonyhoz közeledve állandóan erősödik a fénye. Karácsonyeste a fenyőfa gyertyáival együtt már mind a négy gyertyaszála ég. Újabban az adventi koszorúhoz a gyerekek számára az adventi „napfaló” (Tagesfresser) is kapcsolódik. Egy szalagra 24 diót kötnek, ezek a karácsonyig tartó napokat jelölik. Ezüstözött diók a vasárnapokat, egy aranyozott dió a karácsonyestét jelképezi. A szalagot az adventi koszorúra kötik. Mindennap reggel vagy este a gyerekek levágnak róla egy diót. A hétköznapokat jelölő diókban kis cédulára írva a viselkedésükre, tanulásukra vonatkozó jó tanácsokat, az aranyozott, ezüstözött diókban cukrot, pénzt találnak. Az adventi koszorú ausztriai közkedveltségére jellemző, hogy néhány évtizede, a kis karácsonyfával együtt, ott találjuk a sírokon is. Salzburg tartományban az adventi koszorút Szilveszter vidám éjszakáján a kertben égetik el. Az 1950-es évek közepén a készülő Osztrák Néprajzi Atlasz kérdőívére egy itteni földműves leánya ezt válaszolta: „Az adventi koszorú nálunk csak rövid idő óta van szokásban. De ez egy szép szokás, amit az ember nem akar többé elhagyni.”7 Az adventi koszorú területi elterjedésével a német- és az osztrák néprajzi atlaszok is foglalkoztak. A Német Néprajzi Atlasz {Atlas der deutschen Volkskunde) 36. számú térképének anyagát 1932-ben gyűjtötték. E térkép tanúsága szerint az adventi koszorú a főként protestáns (evangélikus) észak-német tartományokban erősen elterjedt. Elterjedésének törzsterületéről ekkor még egyáltalán nem, vagy csak néhány szórvány előfordulással hatolt be a főként katolikus déli és délkeleti német tartományokba és Ausztriába. Legélesebben kirajzolódik az elterjedés határa a szudétanémetek esetében. 436
