Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Lukács László: Az adventi koszorú elterjedésének történetéhez
Lukács László AZ ADVENTI KOSZORÚ ELTERJEDÉSÉNEK TÖRTÉNETÉHEZ Keresselek Téged vágyakozással, Vágyakozom hozzád a kereséssel! Találjalak meg a szere téssei, Szeresselek a találással. Canterburyi Szent Anzelm (1033-1109) egyházatya imádságának mottóul választott sorai az adventi várakozást, az Úr eljövetelére való készülődést fejezik ki, amelynek az adventi koszorú egyik segédeszköze Közép-Európában. A liturgikus egyházi év kezdete advent, a népnyelv szerint ádvent, ádvint, a latin adventus Domini (az Úr eljövetele) kifejezésből származik. Az egyház tanácsa szerint szent időszak, a középkorban még négyhetes böjti előkészület karácsony ünnepére.1 Bőd Péter (1712-1769) magyarigeni református prédikátor Szent Heortokrátes Avagy A ’ Keresztyének között elő-forduló innepeknek... rövid historiájok című, 1757-ben megjelent könyvében írta: „Dominica Adventus, Advent Vasárnap. így neveztetnek a’ mostani rendtartás szerint a’ Karátson előtt való négy Hetek. Régen voltának hat Hetek az Sz. Márton napjától fogva, az holott kezdi most-is a’ Görög Ekklésia a’ maga Böjtit: de idővel a’ Deák Ekklésiában négy Hetekre szoríttatott iIlyen fundamentomon; mert a’ Kristusnak négy Adventussa eljövetele vagyon. (1.) Midőn a’ Testben meg-jelent. (2.) midőn a’ szívbe bé-szál és az Embert meg-téríti. (3.) midőn el-jő az utolsó ítéletre. Rendszerint kezdődni szokott Sz. András napján. Minthogy ezek a’ napok a’ Kristus’ Testben eljöveteléről való szent elmélkedésekre készülő napok voltának, kezdették ezeket meg-böjtölni...”2 Ezért emlegették az adventi időszakot a szegediek kisbűt, a tápéiak adventbűt néven. Szerdán és pénteken szigorú böjt volt, szombaton csupán a húsételektől való megtartóztatás.3 A zajos mulatságok is elmaradtak adventben, ahogy erre Gari Margit 1907-ben született mezőkövesdi summáslány emlékezett: „Hát az advent Krisztusvárás volt nékünk, tudtuk, hogy a Kisjézus születésének előhírnöke. Az olyan volt, hogy vártunk, kértünk, örültünk, hogy majd karácsonykor... Az advent András napja után kezdődött. András napja zárta be a muzsikát. Amikor már közelgett András tudtuk, hogy jaj, vége a vígságnak. András napkor mentünk az első hajnali misére. Mikor jött adventnak az első napja, mi már készítettük a szállást, de nem a háznál, hanem a szívünkben.”4 A XIX. század második felében a protestáns Észak-Németországban kialakult egy népszokás, amely jól kifejezte az adventi időszak fő jellemzőjét: a karácsony várását. Pomerániában az 1870-es években egy evangélikus lelkipásztor advent első vasárnapján a templomban karácsonyfát állított fel, rajta minden adventi vasárnapon eggyel több gyertyát gyújtott meg. Később a fát zöld ágakból font koszorúval helyettesítette. Egy másik korai adat szerint az 1860-as években a legnagyobb berlini árvaházban már ott függött a gyertyás fenyőkoszorú. A XIX. század vége, de különösen az első világháború óta az adventi koszorú a protestáns észak-német vidékekről kiindulva a katolikus dél-német és 435
