Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Madaras László: Népmozgások az "avarkorban"
A fenti három temetkezés hasonlósága és földrajzi közelsége közismert a szakirodalomban, névadói a velük keltezett horizontnak. A temetkezések földrajzi helye egyben a 7. század utolsó harmadára keltezhető onogur-bolgár vezetéssel a Kárpát-medencébe érkező népcsoportok megtelepedési központját is jelzi. Az Ozora-Igar-Dunapetele körbe tartozó többi, hasonló, de egyszerűbb kivitelű és anyagú leletegyüttesek, sírok elterjedésének vizsgálat azt mutatja, hogy azok nagyjából 3, egy központú körív mentén helyezkednek el. A kör központjaként tekinthető Ozora-Igar- Dunapetele belső magterülethez tartozhatnak Zamárdi ez időszakra keltezhető bizánci típusú, erősen aranyozott ezüstveretes sírjai, továbbá a szintén nagyon hasonló mezőkomáromi veretet tartalmazó egykori temetkezés. A nagyobb kör még szintén a Dunántúl területére lokalizálható, északi irányba Solymár, keleten Iváncsa és Dunapetele, 7., 10. sír, délen Boly (és Vörösmart), nyugaton Keszthely, Gyenesdiás, Kehida és Káptalantóti gazdag arany ékszeres, aranyozott bronz- vagy ezüstveretes, szablyás, zömmel íjas és minden esetben felszerszámozott lóval eltemetett férfisírjai jelzik az Ozora-lgar-Dunapetele leletkor terjedését. A legszélső kör peremén találjuk azokat a temetkezéseket, amelyeknek leletanyaga már inkább a középső kör mentén levőkéhez hasonló (pl. Mödling háromkaréjos végű szíjvége Solymárról és Bolyról is ismert). A főbb lelőhelyek a Bécsi medencében Mödling és Wien-Liesing, Ny-Szlovákiában Zelovce-Zély, a Közép-Tisza vidékén Kisköre és Tiszafüred egy-egy része, a Maros-torkolatnál Szeged-Atokháza, és Szeged-Fehértó B. egyes sírjai, amelyek a 7. század végére keltezhetők, egy-egy aranymellékletet tartalmaznak, általában ezüst övveretesek, szablyás, íjas, de ló nélküli temetkezések. A Duna-Tisza köze hasonló korú, de kivétel nélkül ló nélküli, arany és ezüst mellékletes szablyás férfisírjai. (Jánoshida 125, Tiszakécske A, Kecskemét-Ballószög, Kiskörös-Vágóhíd 1(B), V, XVII. sírok, a Dunántúlon pedig Győr és Táp hasonló korú sírjai ugyancsak az ozorai csoport legkülső köréhez sorolhatók.) (Ezek közül egyedi és problematikus a Kiskőrös- Vágóhíd-i temető, amely rablottsága ellenére is hasonló gazdagságot mutat, mint Ozora és lgar. Hasonló a fegyverzet is, de a lótemetés hiánya a temetőt egyben a Kunbábonybócsai körhöz is köti.)” (Garam 1994-1995. p. 153.). Az új leletanyagú kultúra gyakorlatilag az egész avar fennhatóság alatt álló területen megjelenik. Ez az az új népesség (B. Cs.-nál hadsereg), amely akár Kuber vezetésével, akár nélküle érkezik a Kárpát-medencébe. Ez így első ránézésre nem egy kis létszámú személyi hadsereg (druzsina), s ez a népesség nem is megy sehova Kuber vezetésével. Azonban ha figyelembe veszzük elterjedési területét, feltehetően jelentős létszámát, azonnal világossá válik az, hogy miért „választja le” erről a jelentős haderőt felmutató népről legfőbb vezetőjét a bizalmatlan kagán, miért tart egy újabb lázadástól. S miért a bizánci hadifoglyok élén látja szívesen Kubert, akitől a bizánci kultúra neveltetésétől fogna nem lehetett idegen (ne felejtsük el, apját a császár bizánci patríciusi rangra emeli.) Ettől persze még a lázadás megtörténik, azonban a röviddel korábban érkezett népesség helyben marad, jelentősen megerősítve az avar kaganátus népességét. Többek között ez teszi majd lehetővé azt, hogy a 700-as évek elejére állandósuljon az Enzt folyó mentén az Avar Birodalom nyugati hatása. De ne menjünk ennyire előre. A beérkező népesség etnikai összetétele sokszínű lehetett. Erre utal a leletanyag sokszínűsége is (Garam 1976. pp. 140-142.). De rögzítsük, ez a népesség a Baján kagán által alapított Avarországba érkezik, ahol egy Baján utód uralkodik, elsősorban avar népesség élén. 34
