Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Madaras László: Népmozgások az "avarkorban"
Ezt az uralkodó, ha hihetünk a forrásoknak, valamikor 630 után léphetett a trónjára (Hacsak egy újabb uralkodóválásról nem hallgatnak a források.) A bolgárokkal bizalmatlan uralkodó azon túl, hogy Kubert óvatosságból saját népe éléről egy másik nép élére helyezte, a kor szokásainak megfelelően „túszokkal” is biztosította magát a lázadás ellen. S innentől kezdve a régészeti forrásoké a vezető szerep, mert csak és kizárólag ezek elemzésével - semmiféle írásos forrás nincs - igyekszem egy lehetséges eseménysor felvázolásával a korai és kései avar kor átmenetének egyik legfontosabb eseményét, a kagáni dinasztiaváltást rekonstruálni. Megint Garant Évát kell idéznem, aki az alábbiakat írta: „Ezek közül egyedi és problematikus a Kiskörös-Vágóhídi temető, amely rablottsága ellenére is hasonló gazdagságot mutat, mint Ozora és ígar. Hasonló a fegyverzet is, de a lótemetés hiánya egyben a Kunbábony-Bócsai körhöz is köti” (Garam 1994-1995. p. 153.). A kiskőrösi temető az új jövevények legelőkelőbb rétegéhez tartozhatott. Nem véletlenül került elő a Duna-Tisza köze kellős közepén, nem messze az egykori kagáni székhelytől. Ez lehet az a temető, melyet az az előkelő közösség nyit, és rövid ideig használ, amely mintegy biztosítékként telepedett meg a kagán közvetlen környezetében. Az előkelő családok túszként való letelepítésére, mintegy a béke megőrzése érdekében, a korabeli világban mindennapos gyakorlat volt. No de hol van az a „kagán”, akinek a környezetében megtelepedtek (letelepítették!) őket? 1971 februárjában H. Tóth Elvira vezetésével egy nagyon gazdag sír leleteit mentették meg Kunbábony mellett. Az avar kor jelenleg leggazdagabb sírjából előkerült arany tárgyegyüttes tulajdonosát méltán nevezhetjük Kagánnak, még akkor is, ha pl. Kis Attila e meghatározást nem fogadta el, s nem tartja Kagánnak a kunbábonyi leletet (Kiss 1995. pp. 138-143; ellenkező állásponton Madaras 1998. pp. 54-62.). A több mint két kilogramm aranytárgy (összsúlyuk 2338 g) azonban tiszteletet parancsol. Sehonnan sem ismerünk hasonló mennyiségű aranyat az avar kor első feléből, egy-egy sírból. Ráadásul megközelítőleg ugyanilyen súlyú aranytárgy ismert a leggazdagabb gepida királysírokból is (Apahida I. és II. sírok 1, 0427 kg és 2, 45724 kg (Kiss 1991. p. 209.). Előre kell bocsátanunk, hogy egy korai avar kagáni sírról van szó, minden leletetárgya ezer szálhoz kötődik a korai avarság régészeti emlékanyagához (E. H. Tóth-A. Tóth 1992.). Kivéve két arany késtokot! Az ezeken lévő motívumok teljesen idegenek a korai avar kor mintakincsétől, viszont az „S” alakú indadísz a griffes-indás kultúra legkorábbi leleteinek a vezérmotívuma. Olyan emberek tehették a kagáni halott felszereléséhez, akik nem csupán ismerték, hanem sajátjuknak is tekintették a motívumot. Ráadásul megtehették, tehát tevékenyen részt vehettek az uralkodó temetésének előkészítésében, lebonyolításában. Magyarán a halott uralkodó legszemélyesebb hozzátartozói, tanácsadói (?) köréhez tartoztak. Egyben a tárgyak sírban való jelenléte időmeghatározó tényező is. Akkor és csak akkor kerülhetett egy ilyen motívumú késtok a sírba, amikor az a népcsoport, melynek ez a sajátja, már a Kárpát-medencében él. A temetés ideje így a VII. század utolsó harmada lehet. Azt nem kell bizonyítani, hogy ha egy kagán sírjába egy ilyen „idegen” motívumú tárgy kerülhet, akkor azok, akik ezt a sírba helyezik, a halott közvetlen környezetéhez tartozhattak, szerepük lehetett a halotti szertartás elvégzésekor. 35
