Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Madaras László: Népmozgások az "avarkorban"
vetően Kuber fent leírt hadinépével átkelt az említett Duna folyón, a mi részeinkre érkezett és a Keramésios mezőt foglalta el... (pp. 219-220.). A forrás tehát azt mondja, hogy a kagán Kubert elválasztotta népétől (hadseregétől) és a bizánci hadifoglyok népének élére helyezte őt. Magyarán a beérkezett új csoportot megfosztotta első számú vezetőjétől, s azt egy számára idegennek gondolt népcsoport élére nevezte ki. Ne feledkezzünk meg egy nagyon fontos eseményről. Tudniillik 630-ban éppen bolgár lázadók tartottak igényt az avar kagáni trónra. Erre még élénken emlékezhettek a kagáni udvarban, s a keletről érkező onogur-bolgárokban nem csupán egy lehetséges alattvalót láttak, hanem potenciális ellenfelet is. Miképpen ez a gyanú be is igazolódik, Kuber új alattvalói élén fellázad a Kagán ellen, s a volt Bizánci hadifoglyok élén - miután több csatában legyőzi a kagáni sereget - visszatér népével a Birodalom területére, és Thessaloniké környékén telepedik le. Ebből viszont az következik, hogy azok, akikkel a Kárpát-medencébe érkezett, itt is maradtak. Nem mentek tömegestül vele. Még ha azt feltételezzük, hogy hadseregével és népével érkezett ide, akkor feltehetően még a hadserege sem ment el, hanem az is Avar Kaganátusban maradt. Ugyanis ha a Kagán meghagyta volna érintetlenül Kuber hadseregét, nemhogy elkerülte volna a 630-as eseményeket, hanem maga erősítette volna meg egy „lázadásra hajló néppel” az új jövevényeket. Ez pedig aligha hihető. Ráadásul éppen ekkor kezdődnek el azok a fegyveres sírokban gazdag temetők, amelyek a Kárpátmedence katonailag fontos stratégiai helyeinek közeléből kerültek elő (pl. Szeged-Fehértó B, Jászapáti, Kisköre, Mödling, Kiskőrös-Vágóhíd, Zsély, Bácskatopolya, Káptalantóti stb.). Ez az a hadsereg, amely itt marad a Kárpát-medencében és fontos szerepet játszik a további eseményekben. Éppen ezért nem érthető Bálit Csanád csodálkozása, amikor azt írja: „Egyértelműen megállapítható: a Kuberrel együtt a Balkánon letelepedők nemhogy nem hoztak létre egy új régészeti kultúrát, de éppenséggel figyelemre méltó nyom nélkül (= gyorsan?) felszívódtak régi hazájukban” (Bálint Csanád 2004. 47.). A képlet teljesen egyértelmű - ez azért van, mert Kuber egy olyan keresztény nép élén tért vissza a Bizánci Birodalomba, amelyről elmondható: „A gyermekek atyáiktól átvették a magukkal hozott tradíciókat és a nép római szokásokhoz igazodó indíttatásait” (Szádeczky-Kardoss 1992. p. 220). Nos, most ez a nép miért is különbözött volna jelentősen a környezetétől, miért is kellett volna Thessaloniké környékén új régészeti kultúrának megjelennie? Az új régészeti kultúra másutt jelent meg, jelesül a Kárpát-medencében. Nézzük meg, hogy is néz ki ez a z új régészeti kultúra. Garam Éva az alábbiakban foglalja ezt össze: „Közismert, hogy a dunapentelei sírokhoz hasonló temetkezéseket Ozora-lgar- Dunaperele leletünkben találunk. Ezek közül a fenti jellegzetességeket figyelembe véve, kiemelkedik és központi helyet foglal el az Ozora-Tótipusztai férfi, nő és ló együttes temetkezésére, aranyveretes övvel, lószerszámmal, szablyával. Aranyékszerekkel, ezüstedényekkel, IV. Konstantinusz érmével keltezve. Megközelítő gazdagságúak és hasonló leletanyagúak az igari sírok is. Az igari férfi rangban az ozorai és a dunapetelei 11. sírban eltemetettekhez állhatott közel. 33
