Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Eperjessy Ernő: Pásztorok - betyárok a Zselicben
A karcolással díszített tükrös egyik oldalán a szeretőjükkel mulató betyárokat, a másikon Savanyú Jóska elfogását örökítette meg a somogyi faragópásztor voltak. A tisztességtelen, gátlástalan, tolvajt és rabló útonállót nevezték kapcabetyárnak, aki társadalmi különbség nélkül károsította meg a polgárokat. (A hamusbetyár foglalkozás volt. A zselici erdőrengeteg fáit égetve hamut készítettek, illetve abból hamuzsírt főztek. A hamuzsír az üveggyártás és a szappan fontos alapanyaga volt. Félnomád életet éltek.)16 17 Részben a hatóságok drasztikus fellépése, az erőteljes ipari fejlődés, az erdők kiirtása, a külterjes pásztorkodás beszűkülése mind hozzájárultak ahhoz, hogy az 1890-es években a betyárvilág korszaka végleg lezáruljon. A betyárbandák tagjaira - akiket üldözés közben agyon nem lőttek - akasztás, fejvesztés, kerékbetörés, botozás és senyvesztő rabság várt. Hullámai azonban még a XX. század elejére is áthatnak. Ha szervezett betyárbandák már nem is léteznek, magányos kujtorgók,járandók,járkállók (járódók) még az 1920-as években is meg-megjelennek a puszták félreeső tanyáin, egykori bizalmasaik családjánál. Alkalmanként tőlük kérve szállást, élelmezést, bujtató támogatást. - Mög hát má asszony is vótam. A papa is möghitt nekik pásztor korába. Még Sásrétbe is, ugye magányházná laktunk..., a huszas évekbe má. Oda-odavetemödtek. De csak egy napra és éccakára. Egyik mindön évbe. Igaz én azt mondtam, ide ne engedje, énneköm ölég vöt édesapám idejébe...'1 A XX. század első felében még létező cselédség társadalmi és történelmi tudatában - habár már csak a hírneves betyárok nevére emlékeztek továbbra is jelentős helyet foglalt el a betyárvilág emléke. Lehetséges, hogy a megszépítő időbeni távolság révén, de az egyes cseléd adatközlők még az 1960-70-es években is hősöket, a népi igazságszolgáltatás bajnokait látták bennük. Közülük valók voltak. Megítélésük szerint az őket 16 Horváth J. Gyula: Adatok a lukafai üveghuta történetéhez. 1980. Almamellék. Kézirat. 17 Eperjesiné, ua. 373
