Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Madaras László: Népmozgások az "avarkorban"
Végre egy olyan időszak a régészet tudományon belül - gondoltam én —, ahol biztos és közmegegyezéses alapon lehet keltezni egy-egy leletegyüttest, s végre megegyeztünk abban, hogy hány kelet felől érkezett nép(ek) telepedett(ek) meg a Kárpát-medencében az adott évszázadok alatt. Ebbe az idillinek látszó képbe - hogy egy talán zavarosnak tűnő hasonlattal éljek: mint derült égből a villámcsapás - csapott be Bálint Csanád akadémikus 2004-es Archeológiái Értesítőben megjelent tanulmánya. A tanulmány címe: „A középavar kor kezdete és Kuber bevándorlása. ” Már a tanulmány bevezetője sejteti, hogy a fentebb felvázolt időrendet úgy ahogy van Bálint Csanád nem tartja elfogadhatónak. „A cikk annak a magyar kutatásban elterjedt elméletnek a történeti, régészeti és numizmatikai alapjait veszi vizsgálat alá, amely szerint a közép avar kor kezdete Kuber 670—680 körüli bevándorlásával áll kapcsolatban. Végkövetkeztetése szerint az adott történeti eseménynek az említett jelenségekkel való összekapcsolása nem állja meg a helyét" (Bálint 2004. p. 35.). Már ez a „beköszöntő figyelemfelhívás” is teljesen más álláspontot mutat, mint az, amit Tomka Péter általánosan elfogadott álláspontként aposztrofált. Mivel ennek az előadásnak nem célja, hogy a Bálint Csanád által megfogalmazott érvekkel vitatkozzék, így csupán a dolgozatának néhány végkövetkeztetését idézzük, annak érzékeltetésére, hogy a két vélemény mennyire eltér egymástól: „Remélhetőleg mindenki számára nyilvánvaló, hogy sem Kuber bevándorlásának tényét, sem pedig az avar kor régészetének három fő periódusra osztását nem kívánom kétségbe vonni. Amit alaptalannak tartok az „csak” az előbbinek a közép avar kor kezdetével való ok-okozati összekapcsolása. Teljesen tisztában vagyok vele, hogy az itt előterjesztettek milyen kihatással lehetnek az avar kor Magyarországon jelenleg érvényben lévő régészeti modelljére. Lehetséges, hogy ez egyesek szemében a kutatásnak a hetven évvel ezelőtti szintre való visszavetését, illetve arra irányuló kísérletet jelent. A szándékom nem ez volt, hanem az, hogy az avarok régészetétől válasszuk el mindazokat a személyi, módszertani és kutatástörténeti okokból rárakódott várakozásokat, amelyektől az egyetemes régészet vagy megszabadult már, vagy másféle okokból - eleve mentes is volt. Ezért tartom lehetségesnek azt is, hogy lesznek mások, akik az említett időszak kutatásának sok részeredményét megőrzik, az avar kor bevándorlásokkal tarkított modelljét végül is egy nagy kutatástörténeti korszak meghatározó elemének minősítik majd. Az itt kifejtettek nyomán az avarok története és régészete nyilvánvalóan „szürkébb” lesz és kevésbé „mozgalmas”. Ennek ellenére a kutatás mindkét diszciplínában változatlanuk érdekes és főként: továbbra is megoldatlan problémákban gazdag marad. Mindezek fölött pedig az avar kori régészet - remény szerint megújuló - kutatása fog ítélkezni” (Bálint 2004. p. 57.). A két álláspont, vélemény markánsan különbözik egymástól. Ez indított arra - no meg az, hogy a feltételek is adottak voltak -, hogy a hozzáférhető történeti forrásokat csupán ebből az egyetlen szempontból áttekintsem. Mit is mondanak el ezek a Kárpát-medencébe irányuló keleti népmozgásokról, s ha ezt az információs anyagot összevetjük a régészeti emlékek tanúságaival, kirajzolódik-e valamiféle időrend? A görög forrásokat, mivel magam nem tudom eredeti formájukban olvasni, Szádeczky-Kardoss Samu professzor magyar fordításait tartalmazó könyvéből idézem. 23