Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Madaras László: Népmozgások az "avarkorban"
De nem csupán a régészet felől intenek bennünket óvatosságra, hanem egyes történészek (lásd Kristó Gyula munkái) egyenesen elvetik a régészeti eredmények felhasználásának lehetőségét a társadalom-, esetleg politika történet területén. A teljes igazsághoz azért az is hozzátartozik, hogy mások viszont támaszkodnak azokra a következtetésekre, amelyeket a tudományág saját belső módszereinek felhasználásával értünk el (Makk 2005. p. 120.). Dolgozatunkban a több mint 250 éven át tartó ún „avarkor” külső és belső népmozgásainak egyes elemeit kívánjuk megragadni, reménykedve abban, hogy ezek a korszak történetének fontos - sorsfordító — csomópontjai is egyúttal. Külön hangsúlyozzuk, hogy egy módszertani vázlatot kívántunk megfogalmazni, abból a célból, hogy valószínűsítsük azt, hogy lehetséges egy egységes rendszerben a két különböző forráscsoport együttes kezelése úgy, hogy nem önkényesen értelmezzük az egyiket a másik rovására, s nem csupán azokat az adatokat vesszük figyelembe, amelyek megerősítik egyik vagy másik elképzelésünket. Rendszerben próbáltunk meg gondolkodni, melyben az egyes elemek, adatok, mozaikszerüen kapcsolódnak egymáshoz. Ha ez nem történik meg, akkor a rendszerbe be nem illeszthető adatokat nem használtuk fel még akkor sem, ha azok netán éppen erősítették is egyik vagy másik elképzelésünket. Valójában itt nem az etnogenezis folyamatát kívántuk végigkísérni, hanem a már kialakult „népek” mozgását, s ehhez tesszük hozzá a megtalált „régészeti kultúrákat”, amelyek már szintén a maguk teljességében vizsgálhatók, sőt szerencsés esetben még azok kialakulásának folyamatát is figyelemmel kísérhetjük. Mindezt egy zárt térben (Kárpát-medence) és egy zárt időszakban (567/568 - és a magyar honfoglalás). Következtetéseink nem csupán társadalomtörténetiek, hanem kronológiai vonzatúk is lehetséges. Éppen ezért szükséges röviden ismertetni az utóbbi időszak két olyan tanulmányának legfontosabb eredményeit, amelyek a korszak kronológiájával foglalkozott. Ráadásul ezek az eredmények igencsak eltérő végeredményre jutottak. Kezdjük Tomka Péter „Életünk” 1997/1. számában megjelent,, Magánbeszéd az avarokról” c., a korszak fő kérdéseit áttekintő tanulmánya egy rövid részének idézésével: ,, Ahhoz, hogy valamilyen szokás, viselet, tárgytípus történetét, változását nyomon kövessük, és abból következtetéseket vonjunk le, megbízható időrendre van szükségünk. Nos, az avar kor mintegy 250 évén belül e téren sem állunk rosszul. Mellőzöm itt az avar kori időrend kutatásának hosszú és nemegyszer tévedésektől rögös történetét. Elégedjenek meg annyival: manapság — egy-két elvetemült lázadótól eltekintve — a szakma egyetért az avar koron belüli relatív időrend fő vonásaival. Kronológiai vitáink általában arról szólnak, hogy a nagy egészen belül egy-egy korszak milyen hosszú ideig tartott, mikortól kell új korszakkal számolnunk (és, mi ami itt egyáltalán nem mellékes: meddig tart az avar kor vég?). A manapság érvényes „akadémiai” álláspont szerint, az avar kort két nagy periódusra osztjuk (korai avar kor - késői avar kor), az elsőt három, a másodikat négy fázis alkotja. (1.1. az avar honfoglalás kora 567-600; 1.2. az avar nagyhatalom kora 600—630; 1.3. a korai avarság letelepedésének kora 630-675; II. I. az új keleti beköltözők feliilrétegzik a korai avarok utódait, 675-700; II.2. a teljes összeolvadás és a griffes-indás stílus keletkezése; 700-720; II.3. a klasszikus griffes-indás művészet kora 720-760; II. 4. a kései griffes-indás ornamentika, az un. nagyszentmiklósi stílus növényi ornamentika kora 760-804, ehhez jön még az utóélet és a regionális szétesés folyamata 830-ig. Az osztrák és szlovák kutatók is két fázisról beszélnek, csak egy kicsit másutt húzzák meg a határokat. ” (Tomka 1997. p. 70.) 22