Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Madaras László: Népmozgások az "avarkorban"
Madaras László NÉPMOZGÁSOK AZ „AVARKORBAN” (Módszertani vázlat az írott források és a régészeti megfigyelések együttes felhasználásához) Bevezetés Dolgozatom megírásához az elsőrendű impulzust Novák László felkérő levele adta, amelyben a 2006. évben Nagykőrösön megtartandó interdiszciplináris konferencián előadónak kért fel. A tanácskozás témája a „migráció, kereskedelem és interetnikus kapcsolatok rendszere” volt, magam a migráció szekcióhoz csatlakoztam. Az avar kor (567/568-829) népmozgásait vettem vizsgálat alá, mégpedig abból a szempontból, hogy az írott forrásokban fellelhető adatok és a régészek által megtapasztalt „korabeli valóság” között miféle kapcsolatot lehet megállapítani. A két egymástól függetlenül vizsgálható forráscsoportból levonható történeti tanulságok miképpen viszonyulnak egymáshoz. Ilyen szempontból háromféle kapcsolatrendszer képzelhető el. Vagy egymást erősítik az eredmények, vagy egymást kizárják, esetleg mindkettő ad olyan támpontokat, amelyek a további kutatásokat valamiféle irányba terelik, azokat katalizálják. A 2006. szeptemberi előadásomban megkíséreltem az írott források adatait összevetetni a régészet - saját maga módszereivel elért — eredményeivel. Előadásom elkészülte után jutott el hozzám Bálint Csanád akadémikus Századokban (2006. 2. szám) megjelent tanulmánya, amely az „Etnosz a korai középkorban (A kutatás lehetőségei és korlátái)” címet viseli, s módszertani igénnyel kíván a korszak alapvető kérdéseinek vizsgálatában „segítséget adni”. Mint azt írja: „Régész lévén az itt tárgyaltak legtöbbjének csak botcsinálta szakértője vagyok. Figyelemfelhívás, főként a korai középkorral foglalkozók fiatal nemzedéke buzdítására szolgál; ez a mentségem hiányosságaira. A megírásra az késztetett, hogy egy ideje foglalkoztat a „mi az avar?”, „mi a bizánci” (Bálint 2006. p. 277. a * jelölt jegyzet). Tanulmánya ezután egy nagyléptékű elemzés, amely foglalkozik az „etnikum” jellemző jegyeivel, az írásos források felhasználhatóságainak lehetőségeivel és határaival, a régészeti anyagból levonható következtetések lehetőségeivel és korlátáival, s még egy sor úgynevezett „alkérdéssel”. Dolgozatára általában jellemző, hogy a történeti források adatainak a régészek által való felhasználásakor óvatosságra int. Ugyanezt teszi abban az esetben is, amikor régészeti eredményekből levont tanulságokat történeti folyamatok, vagy akár politikatörténeti következtetéseknek a levonására alkalmazzák a társtudományok művelői. Mindenesetre a régészeti kultúra és az etnikum közé vonható azonosság vagy azonosíthatóság kérdésében a lehető legnagyobb óvatosságra figyelmeztet. Számunkra itt és most elsősorban az a fontos, hogy egy régész felhasználhatja-e egyáltalán, s ha igen miképpen az írásos forrásokat egy késő népvándorlás kori nép helybeli (kárpát-medencei) történetének kutatásakor? És hozzá teheti-e a maga tapasztalatait - mondjuk a társadalom felépítéséről, a politikai rendszer működésének egyes kérdéseiről stb. -, melyeket a települések és a temetők feltárása során szerzett. Vagy csupán maradjon meg a megfigyelések, esetleg a tárgyi kultúra leírásánál. 21
