Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Surányi Dezső: A szilvatermesztés története
összefoglaló neve a XV-XVI. sz.-i szójegyzékekben:75 ziluafa. Szt. Hilgard (1098-1179) viszont az alapfajokat is felsorolta: kerti kökényszilva, nagy ringló és kökény. A szilva szavunk szláv eredetű, a kökény pedig a kök, kék gyök alapján a kék színre utaló török szó (Gombocz Z).76 Hazánkban a XIV. századtól kezdve határozottan megkülönböztetik a kökényt és a szilvát, sőt nemsokára a kökényszilva is önállóan szerepel. 1334-ben77 kelt oklevélben már ez állt: „adfructus arborem kökényszilvaberek dictum”. Könnyen elvadul, ezért Szikszói Fabricius Balázs szójegyzékében78 már vadszilva néven szerepelt. Rapaics (1940)79 80 kökény és szilva nevű helységeket sorol fel, amelyek az előfordálásukra utalhat: Kökényfőkút, Kökényszeg, Kökénypatak, Kökényes, Kökényespatak, Szilvás, Szilvágy, Szilva, Szilvavölgy, Szilvaköz, Szilvaberek, Szilvafolyás, Szilvafenék, Szilvásvárad stb. Szikszai FabriciusnáV0 olvasható a Sár(ga)szilva, ami valójában Dobzó szilvát jelent, de már egy 1334-es oklevél81 is leírta: „in Sárszilva völgy unum junger”. A középkor derekán-végén a szilva alakgazdagsága nőtt színre, alakra, érési időre, noha a termesztése igen kezdetleges volt. Csupa edzett, magról is szaporítható, vagy sarjadó szilvafajtát termesztettek; e fajták a múlt századig megmaradtak a népi termesztésben. Ennek legjobb példája a Szamoshát (Luby 1939)82 és a Duna déli árterülete (Andrásfalvy 1963,83 Surányi 197684), vagy épp Surányi (1999 és 200185) és Bellon (2002)86 expedició-jellegü kutatásai, ugyanis e helyeken igen sok tájfajta alakult ki, sőt megmaradt napjainkig. Nem a magyar termesztésre vonatkozó adat, de a Konstantinápolyban raboskodó Dernschwam János (1553—1555)87 igen érdekes leírást adott a sztambuli piacról. A Török Birodalom fővárosában igen nagy választék volt szilvából, sokkal nagyobb, mint a mai Isztambulban, de már ismerték a Görög szilvát88 89 is (ami nemzeti gyűlölködés tárgya is lehetett), ezt nagyban termesztették Erdélyben. Evlia Cselebi89 magyarországi útja (1660-1664) során finom és különleges szilvaféléket kóstolt meg. Feltűnő azonban, hogy a különleges szilvák mind a Délvidéken teremtek. Temesvárott és Brassóban90 bőséges a szilva- és kökénytermés, a gyümölcsük finom; Szerszikben (Krassó-Szörény)91 pedig szilva nagyságú kökényt termesztenek (Prunus 75 Schlägli magyar szójegyzék (1400-1410 k.), Besztercei szószedet (XV.), Murmelius szójegyzék (1533) és Calepinus latin-magyar szójegyzék (1585): in: Surányi D.: A szenvedelmes kertész... 1982. 100., 106., 109. és 112. 76 Id. Rapaics R. A magyarság virágai. 1932. 7. 77 Cit. Rapaics R. 1940. 92. 78 Cit. Surányi D : A szenvedelmes kertész... 1982. 117. 79 Uo. 117. 80 Rapaics 1940. 93. 81 Szamota I.: Magyar oklevél-szótár 1902-1906. 925. 82 Luby M.: A szilva hazája. 1939. Népr. Ért. 300-310. 83 Andrásfalvy B. Duna gyümölcsöskertek. Adatok a magyarországi déli Duna-szakasz népi gyümölcskultúrájának ismeretéhez. 1963. MTA Dunántúli Tud. Int. Ért. 271-303. 84 Surányi A nagyüzemi gyümölcsösök előhírnökei - Duna menti ártéri gyümölcsöskertek. Kert. és Szol. 1976. 25 (51-52): 5. 85 Surányi D.-Bellon T: Gyümölcskultúra a Tisza völgyében. Acta Biologica Debrecina 2000. 11 (1): 303. és D. Surányi: The Carpatian Basin: Cradle of fruit cultivars - Endemic fruit cultivars in Hungary. Hung. Agric. Res. 2001. 10(3): 4-12. 86 Bellon T: A Tisza néprajza. 2002. 109-124. 87 Derschwam J.: Erdély, Besztercebánya, Törökországi útinapló. 1984. 302. 88 Vö. Rapaics 1940. 123-124. és Tóth-Surányi 1980. 113-114. 89 Evlia Cselebi törk világutazó magyarországi utazásai 1660-1664. ford. Karácson I. 1985. 90 I. m. Evlia Cselebi 1985. 32. 91 I. m. Evlia Cselebi 1985. 86. és 174. 248
