Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Juhász Antal: Újabb adatok a gyeptéglás építkezéshez
Égető Melinda a szanki tanyák lakóinak házbeli életét tárgyaló tanulmányában egy halasi származású gazda adatközlését idézi: „Ekével szántottuk a gyepet. Hat ökör kellett a szántáshoz. Utána ment két ember és kivágták mint a vályogot, akkorára, mint egy szék lapja. Ebből raktuk a házat. Alapját nem csináltuk, csak elsimítottuk a földet. A hantokat sárral ragasztották össze, mint a vályogot. Utána bevakolták, bemeszelték. Jó meleg házal voltak, csak az volt a baj, hogy a falat mindig kifúrták a hangyák.”20 Anyaggyűjtésünkkel és mások adalékaival összevetve bizton megállapítható, hogy a szántás utáni gyepszedés ritka lehetett: részint a kellő igavonó erő hiánya miatt, részint azért, mert ásó, csákány és balta használatával inkább lehetett jó állagú és kívánt méretű hantokat - szedni -, mint eke után. A természetes vagyis megmunkálatlan földből épített falnak azt a tulajdonságát, hogy télen jól tartotta a kemencével fűtött ház melegét, szinte minden adatszolgáltató emlegette. Kiskunhalas határából Debeák pusztáról került elő újabb adat hantház építésére: a kétosztatú házat a Kecelről odaköltöző Fleisz család 1900-ban építtette. Építője császártöltési paraszt ezermester volt. Említést érdemel hogy Fleiszné apja, Kispál Mihály szegedi földrö\ származott halasi földre és végül Tázláron telepedett le. A móricgáti Tréfás Tóth László (1887) úgy emlékezett, hogy apja 1893 körül vásárolt földet a pusztán. Két év múlva építettek tanyát, gyeptéglákból. Nem költöztek oda, hanem lakót engedtek a tanyába, és a család még évekig a Kecskeméthez tartozó Monostor pusztai tanyájában élt. Halas, Majsa, Szánk határától északra Tázlár, Bocsa, Bugac határában találtam meg a gyeptéglából építkezés emlékanyagát. „Mikor az öreg Lázár idejött, gyöphantbul építőit.” A szeged-alsótanyai Lázár István 1879-ben telepedett meg a Tázlár pusztai Beniczky-birtokon. Nem volt szegény ember, de amikor családjával átköltözött, hantból épített ideiglenes hajlékot. Flóring József (1919) apja 1912-ben vásárolt házhelyet Bugac-Monostoron. „Édesapám legelsőbb hantból épített. Kiásott egy nagy gödröt, egy méter mélyen. Ahol volt keményebb talaj befüvesedve, kidarabolták hantkockákra, azokat rakták egymásra. Sokat mondta édesanyám, hogy apám egy éjszaka betapasztotta. Abban laktak tíz évig” Másik bugaci emlékezés: „Gyephantot daraboltak ki, abból rakták ki a ház falát. Az ablaküveg a gyephantba volt berakva.” (Horváth Pál, 1914). Bugac, illetőleg az egykori Monostor puszta szomszédos Félegyházával. Tálasi István írja: „A jászvidéki pásztorok a félegyháziak szerint hantházban teleltek ki.”21 A gyeptéglás építkezés nyomait Lajosmizse határában, a Jászberény által megváltott Lajos és Mizse puszta tanyáin Bárth János tárta fel: „А XIX. század második felében főleg a szegényebb, keselyhomokos határrészeken, Felsőlajoson és Mizsén nemcsak istállók, hanem tanyai lakóházak is épültek gyephantból.”22 Nagykörös határában 1969-ben és 1973-ban gyűjtöttem a gyephantból építkezés emlékanyagát. A vasúti menetrend vezetett a nyomára: a Ceglédről Csemőre vivő vasútvonal egyik megállóhelyéül ugyanis Hantházát tüntette föl. A terület Nagykörös város Felsőjárásnak nevezett közlegelője volt. A visszaemlékezők szerint 1871-72-ben osztották a járást és a körösi gazdák birtokuk arányában részesedtek a legelőből. Nagygazdák, pl. Kulpai Kovács Zsigmond, Beretvás János 184 20 ÉGETŐ Melinda 1978. 165 21 TÁLASI István 1936. 138. 22 BÁRTH János 1974. 101. 234
