Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Bődi Erzsébet: A szatmári svábok lokális identitása a régió és az etnikum viszonylatában
A felszíni domborzatok mellett a szatmári tájat a Kraszna, a Szamos és a Túr szeli át és osztja tájegységekre. A folyók nemcsak tagolják a szatmári tájat, összekötik a hegyvidékeket a síksággal. A folyóvölgyek széles sávban alakítottak ki árvizes, mocsaras területeket. A folyók hordaléka töltötte fel és tette termővé a sík vidéket. A lecsapolással, s csatornák megépítésével a régióban még több terület került művelődés alá. Ezzel a vidék arculata megváltozott. A szatmári táj fő folyója a Szamos. Erdélyben ered a radnai havasokban és a Bükk keleti alján folyik végig déltől északi irányban. Majd Remetemezőtől veszi keletről nyugati irányba folyását, át Szatmárnémetin, hogy Vásárosnamény alatt a Tiszába ömöljön. A Tisza az egykori Szatmár vármegyének csak az északkeleti részét érintette. A sváb telephelyek főleg a Kraszna és a Túr mellett jöttek létre. A Kraszna folyásának mentén Kálmánd, Kaplony, Nagymajtény, Királydaróc, Gilvács nevezetű, svábok lakra falvak találhatók. A Túr mellett Túrterebes8 a jelentősebb sváb település. A következő földrajzi meghatározó tényező az Ecsedi-láp és az Érmelléke. Az Ecsedi-láp még a lecsapolás (a XVIII. század vége) után is meghatározta az ott élő emberek gazdálkodását, foglalkozásait pl. nádvágást, gyékény-, vesszőfonást, pákászatot, halászatot, csikászatot, szárnyas vadfogást. A nagy mocsaras rónán belül, a Majtényi, a Kaplonyi, a Kálmándi és a Márki lápon találtak otthonra a svábok. Lecsapolás után buja legelővé és kukoricát bőven termő szántófölddé alakult a kálmándi, a kaplonyi, a gilvácsi, a csanálosi, a mezőfényi határ. A lecsapolás Mérhet és Vállajt is érintette. Szatmár megye nyugati határát a Nyírségi-homokhát délkeleti része található. A sváb falvak közül leginkább Csomaköz, Szanyiszló, Mezőfény és Mezőterem földjét takarja homok, amit szőlőműveléssel, gyümölcsössel, dinnyetermesztéssel hasznosítottak és hasznosítanak ma is. A svábok nem akartak hegyvidékre letelepedni, inkább szántóföldi gazdálkodásra alkalmas területeket választották otthonuknak. Másodlagos áttelepítéssel azért létrejött egy-egy hegyvidéki sváb telep a Bükk hegység tövében Alsóhomoródon, Krasznabélteken, Kisszokondon és Nándin. Szatmár vármegyét a XIX. század elejére már nemcsak közigazgatási egységnek tekintették a történetírók, hanem önálló történeti-kulturális tájegységnek. Ezt a tagolódást idézték elő sajátos természeti adottságai, valamint az ott zajló történeti, egyházi események és a művelődést érintő rendelkezések. Ebben a folyamatban a betelepült svábok honalapítása is karakterisztikus szerepet töltött be a táj kulturális tagolódásában, a kistájak kiformálódásában. 2. A svábok betelepítése Szatmár vármegyébe és néhány szomszédos településre (1712-1838) Az országnak ebben a térségében összesen 31 olyan település, telephely van, ahová svábokat telepítettek be. A telepítést előre megtervezett módon szervezték, és céltudatosan irányították. A vármegye jórészét birtokló Károlyi Sándor (1669-1743) indította el a telepítést. Fia, Ferenc (1705-1758) és őt követő egyenes ági leszármazottak továbbfolytatták a svábok befogadását teljesen Károlyi Györggyel bezárólag (1802-1877).8 9 8 Vonház I. 1997. 9 Vonház I. 1997.; Bődi E. 2006a. 207
