Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Lovass Kiss Antal: "Itt már nem férfi és női viszonyról, hanem pénzről van szó". A rendszerváltást követően kialakult két sajátos női szerepe: a családfenntartó nő és a vállalkozó felesége
meki, vagy öreg, azaz eltartott státuszba kerül, a jövedelemelosztásba nincs beleszólása. Aki megkeresi a pénzt, annak jogában áll az elosztást illetően rendelkezni, akár a házastárs fogyasztását vissza is fogni. Újdonság ebben az, hogy korábban jövedelemelosztó szerepben nem láthattunk nőket, ez a lehetőség elsősorban a családfőt illette meg, férfi szerep volt. A gazdasszony csupán egy szükebb anyagi forrással, a kosztpénzzel rendelkezhetett szabadon. A kétkeresős családmodellre pedig a közös elosztás volt jellemző. Ebben a helyzetben viszont a feleség rendelkezik a családi jövedelem felett. Mivel a férj nem képes a hagyományosan elvárt családfenntartói szerepét ellátni, a gazdasági hatalom mellett a családfenntartó nőé az erkölcsi elismerés is, ugyanis a nem dolgozó férjet elítéli a lokális normarendszer is. A férfi dolga, hogy eltartsa a családját a férfiasság társadalmi normáját ugyanis a családfenntartó szerepkör betöltése jelenti, ha ennek a kimondatlanul élő normának nem tud eleget tenni, illetve ennek a normának a feleség tesz eleget, a döntés szerepköre a nőre hárul. Ugyanakkor idáig viszonylag kevesen jutnak el, a legvégső stádium, amikor a lokális társadalom számára is nyíltan feltárul a családi belső pozícióváltozás. A változás felmutatása a helyiek számára szimbolikus úton kifejezett. A gondoskodás a férfi házastársról lokálisan kódolt elvárás, megszűnése az elhidegülés megnyilvánulásaként dekódolja a helyi társadalom. A házastárs öltözékének beszerzése és tisztán tartása kommunikációs erővel bír a helyiek számára. A rendezetlen szennyes ruhában járó férfi az ellátásáról nem gondoskodó asszonyt feltételezi. A gondoskodás megszüntetése súlyos lépés, amely már a lokális társadalom felé is deklarálja a házastársi elhidegülést, ezért csak végső eszközeként alkalmazzák az asszonyok. 1.2.2. Az individualizálódó női szerepek, a vállalkozó feleségek Az individualizáció hatására többféle női szerep lehet egy időben ugyanazon lokális társadalmon belül anélkül, hogy ez a helyi értékrendszerbe ütközne. A vállalkozói réteg nőtagjainak szereprepertoárját meghatározza, az életkor, a társadalmi hovatartozás, az iskolázottság, a családi állapot. Továbbá befolyásoló, hogy a magángazdaság mekkora, milyen munkaszervezeti sajátosságok jellemzik, mi a termelési profilja, milyen korosztályhoz tartoznak, és hányán vannak a családban, akik részt vesznek a gazdálkodásban. A kor és nem szerinti munkamegosztási rend továbbra is létezik, azonban a vállalkozók és természetesen a feleségeik sem a hagyományosan kódolt szerepek szerint viselkednek a termelésben. Gyakran kockáztatnak a piaci profit érekében. A munkaformák és folyamatok differenciálódásával új feladatkörök vonódtak be a nők által elismerten végezhető tevékenységek sorába. Ezek jelentős része korábban ismeretlen, új feladat, amelyet a társadalmi változások és a modernizáció hívtak életre. A vállalkozók feleségeinek szereprepertoárját elsődlegesen a birtokméret határozza meg. A rendszerváltás után megjelenő mezőgazdasági vállalkozások szorosan kötődtek a vállalkozóhoz és annak családjához, így a gazdálkodásban részt vettek más családtagok is elsősorban a felnőtt gyerekek. A vállalkozás mérete jelentősen meghatározza a családtagok szerepvállalását. A 30 és 50 hektár közötti gazdaságok esetében többnyire a tulajdonos és családja látja el a fizikai munka jelentős részét. A kisvállalkozás a családi munka bevonása révén védekezik a kipróbálatlan munkaerő alkalmazásának kockázatával szemben, így biztosítja a munkatársak lojalitását a maga számára. A nehéz fizikai munkák családra hárítása 50 hektár felett már csak kényszerhelyzetben fordul elő, amikor a családi vállalkozás nem tud, vagy takarékossági okokból nem 200
