Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Kotics József: A privatizáció hatása a gazdálkodói stratégiákra és habitusokra
átjárja a racionalitás. Ennek következtében már csak nagyon szűk formában találjuk nyomát az anyagi javak szimbolikus átválthatóságának. Az itt élő emberek megítélése szerint a mai termelés körülményei között a régi tudás már csak igen korlátozott mértékben alkalmazható és ezzel összefüggésben már nem bír relevanciával. Az itt élők felfogása szerint a tudás már nem kumulatív módon kerül értelmezésre, egyre inkább nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a tudás érvényességének megújításának. A székelyföldi mai családi gazdaságok jövedelmeinek ágazati eredetét vizsgálva Oláh Sándor 3 fő típust különít el. 1. Kizárólag a mezőgazdasági termelésből élő családok. 2. Mezőgazdasági termelésből és más ágazatok jövedelmeiből élők. 3. Csak pénzjövedelemből élők. Bár nagy különbségek lehetnek az egyes gazdaságok árutermelése között, nem a piacra vitt árumennyiséget tekinti osztályozási kritériumnak, hanem az áru értékesítéséből származó jövedelmek felhasználási módját. Az általam vizsgált régióban nem találunk olyan családi kisüzemeket, ahol a gazdasági tevékenység szigorúan piacorientált, és a termelést a piaci igényekhez igazítva a kisüzem termékszerkezetét a termelés mennyiségét, minőségét a piaci követelmények függvényében alakítanák. Ez nem jelenti azt, hogy nincsenek rendszeresen piacra termelő gazdaságok, azonban a gazdálkodás még ezekben az üzemekben sem igazán pénzelvű, a mentalitások inkább hagyománykötöttek, a befektetéseket jórészt a mennyiségi növekedés jellemzi, mint a bővített újratermelés további kedvező feltételeinek a megteremtése. Oláh Sándor éles szemmel veszi észre, hogy a tradicionális gazdálkodási minták székelyföldi újjáéledése egyáltalán nem egy nosztalgikus vágyódásként interpretálható, hanem olyan kényszerként, amely egyetlen fennmaradási esélyt nyújt jelent pillanatban az ott élők számára.5 A teljesen eltérő társadalmi-gazdasági folyamatok következményeként az általam vizsgált régió esetében ez a fajta egykori kulturális mintákhoz való visszanyúlás nem releváns gazdasági stratégia, sem a magyarországi sem a szlovákiai falvakban. Míg a székelyföldi régióra vonatkozó kutatások megállapításai szerint ott a szocialista gazdaság gazdaságilag teljesen aláásta és megsemmisítette az önellátó paraszti gazdálkodást, a falusi lokális társadalmakban mentális síkon megerősítette a családi kisgazdaság szimbolikus értékét. Ennek következtében a rendszerváltoztatás utáni időszakban megfigyelhető volt az individuális gazdálkodás utáni erőteljes nosztalgia. Ez a folyamat az általam vizsgált területen egészen más módon zajlott le. Itt a városi, ipari életforma és gondolkodásmód alapjaiban járta át a falusi társadalmat. Ha van is vágyódás a föld után, ez semmiképpen sem nevezhető nosztalgikusnak. Ennél azonban sokkal jellemzőbb a földtől való teljes elszakadás. Az elvárás horizontok, az időbeosztás a mai felfogást meghatározó életelsőségek igen nagymértékben eltávolodtak a korábbi paraszti mentalitástól. Ez nem azt jelenti, hogy nem találjuk bizonyos esetekben nyomát korábbi beállítódások és gondolkodásmódok továbbélésének, hanem azt, hogy a korábbi gazdálkodási gyakorlat a régió mai társadalmában nem vonzó életmódminta. Nyilvánvalóan ez nem csupán azzal hozható összefüggésbe, hogy az ipari, városi életforma döntő mértékben formálta néhány évtized alatt a maga képére ezeknek a lokális társadalmaknak a népét. Döntő szerepe van emellett annak is, hogy ma a mezőgazdasági termelés rendkívül tőkeigényes befektetés és emellett a vállalkozásban a tőke hozadéka nem éri el a többi vállalkozásban elérhetőt. Ez 5 Oláh Sándor 1996. 188
