Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)

Ujváry Zoltán: Szlovákosodás, magyarosodás, asszimiláció

letet tekintjük a magyarság szívének, úgy a tótság ebbe is befészkelte magát, ilyen viruló fészkek a szarvasi, békéscsabai, tótkomlós-bánhegyesi Békés megyében, a nagy-laki a Maros mellett és Antalfalva, Lajosfalva Pancsovától északra.”1

Erre az expanzióra a tudományos kutatás többször rámutatott. Csaplovics János írja: „számos Tótok majd nem minden esztendőben hazájokat el hagyván, jobb, termékenyebb Vgyékbe, (mint Toronal, Csanád, Bács, Békés, Szabolcs) által költöznek, és így ezen Megyék népessége számát szaporítani szokták.”2

Bár az államalapítás idején is több nyelvű és több etnikumú volt Magyarország lakossága, e téren a nagy változást a 17. század végén megkezdődött nagy telepítések eredményezték. Az ilyenek által betelepült falvak lakosságáról az ezeréves kontinuitás állítását csak nacionalista megnyilvánulásként lehet értékelni.

A szlovákok telepítését a 17. század végétől, a 18. század elejétől kezdődően lehet hitelt érdemlően nyomon követni. A korábbi szlovák településekre vonatkozó hivatkozás (természetesen a szlovák Felvidék kivételével) csak hipotetikus és többnyire a nacionalizmusban gyökerezik. A török hódoltság után indul meg a nagy áramlás a peremterületek irányából az ország belseje felé.3 A szlovákok nemcsak a peremterületi megyékből érkeztek, hanem a távolabbiakból is: Árva, Szepes, Liptó, Trencsén, Nyitra megyékből.4

A szlovák települések között a legnagyobb lélekszámú Békéscsaba volt. Amikor az első szlovák telepesek megérkeztek (1718: 14 család), magyar lakosság élt ott, összesen 22 család. A fokozatos szlovák bevándorlás után a magyarok a már többséget alkotó szlovákságba asszimilálódtak.5 Csaplovics írja 1822-ben: „Csaba legnagyobb falu egész Európában, számlál körül belől 13 ezer, csupa Tót lakosokat, tehát olly népes mint egész Torna Vármegye.”6

Krupa András 1960-as adatokra hivatkozik: „Békéscsaba napjainkban is a legnagyobb lélekszámú szlovák lakosságot számláló helység (6063 fő).7 Ugyanő írja, hogy az I. világháború előtt Békéscsabáról Amerikába 1600-2000 fő vándorolt ki, majd az 1946/47-es magyar-csehszlovák lakosságcsere következtében 7408-an költöztek el.8 A kivándorlók (a középparasztságot számítva 1800 fő) és az áttelepülők száma összesen 9208. Ha ehhez hozzátesszük az 1960-as adatot (6063 fő), akkor az összlélekszám 15271. Ha most az 1822-es lélekszámot- 13 000 - tekintjük, akkor azt a következtetést is levonhatnánk, hogy magyarrá való asszimilálódás nem történt, sőt, bizonyos lélekszám-emelkedés is megfigyelhető. Ehhez a megjegyzéshez természetesen ismerni kellene a természetes szaporodás és az esetleges újabb rátelepülést 1822-től a századfordulóig. Mindezektől függetlenül azonban Békéscsaba szlovák lakossága jól őrizte nemzetiségét.

1 Jankó János: A néprajzi felvételek programja c. írás a Kalotaszeg magyar népe reprint kiadásban. Budapest, 1993. 278.

2 Csaplovics János: Ethnographiai értekezés Magyarországról. A Tudományos Gyűjteményben megjelent (1822) munka reprint közlése. (Szerk.: Múla József) Budapest, 1990. 76.; Ebben a kötetben jelent meg Paládi-Kovács Attila Csaplovics János munkásságát elemző, értékelő tanulmánya. Konklúziója nyomán Csaplovics aligha tekinthető továbbra is a magyar néprajz előfutárának. Magyarellenes, nacionalista megnyilvánulásait a szlovák kutatók napjainkban is jól hasznosítják.

3 Szabó István: A magyar parasztság története. Budapest, 1940. 23.

4 Manga János: Magyarországi szlovákok. In: Népi kultúra- népi társadalom, VII. 1973. 215.

5 Tibori János: Békéscsaba története a Köröskultúra idejétől a felszabadulásig. Békéscsaba, 1960. 20., 22. Haán Lajos várostörténeti munkájában utal arra, hogy Békéscsabán a szlovákok a más nemzetiségűeket asszimilálta.

6 Csaplovics: i. m. 55.

7 Krupa András: Jeles napok a Békéscsabán és környékén élő szlovákoknál. Békéscsaba, 1971. 15.

8 Krupa: i. m. 10.

174