Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)

Ikvaniné Sándor Ildikó: XVIII-XIX. századi ásatásból kikerült cseréppipa töredékek Szentendrén a Castrum területéről

az egri Vármúzeum eddigi ismeretlen Selmecbányái típusú agyagpipa-töredékei között. Ennek mesterjegye: N. HELLER. 9. Fekete, polírozott nyakcsonk. Szája alatt szélesebb karima, alatta két keskeny plasztikus vonal fut körbe. Egyébként díszítetlen. XIX. századi. 10. Fekete. Magyaros díszítésű pipafej-töredék szilánkja. XVIII. századi díszítés­sel. Többszögletű lehetett. Egyik oldalon bemélyített pontsor körbevéve csővel nyomott karikával. A másik töredékoldalon legyezőszerű karcolt minta indítása látszik, egy helyen apró hegyes tűvel szúrt pontsorral. 11. Fekete, eredetileg fényezett pipanyak, rövid kosárcsonkkal. A szárnyílás alatt szélesebb karima, alatta plasztikus vonalsor. Ugyanilyen vonalsor megy a kosár alján. Felette magyaros, karcolt, geometrikus mintázat kezdődik, apró csővel benyomott kari­kákkal bekarcolt mezőben. A nyak jobb oldalán lekerekített végű keskeny téglalap-ke­retben elmosódott mesterjegy van beütve: A. MANHEIT. Hasonló mesterjeggyel ellátott pipát az irodalomban nem találtam. 12. Feketére égetett. A castrumi pipadarabok között ez az egyetlen legépebben megmaradt pipa. Fejének csak a hátsó része törött le, az első, szép díszített fele épen ma­radt. Az ép, keskenyebb nyakat, a lapos, díszítetlen talpat szélesebb, a kosárszáj felé kissé bővülő magas pipafej követi. Előoldalán domború, koronás, négysávos magyar címer, a hármas halomból kiemelkedő kettős kereszttel. A korona tetején a dőlt kereszt látha­tó. A magyar címer két oldalát a nemesi címereknél megszokott sallang díszíti. A kosár száj- és a szárpereme alatt is árkádszerű kidomborodó mintasor helyezkedik el. Nyakának jobb oldalán ovális keretben műhelyjel van beütve: HERMINA MEZŐ. Hermina Mező Budapest pesti oldalának, a XIV. kerületének része, kb. a Nagy Lajos király útja és az Erzsébet királyné útja között terül el. A pipagyár tehát valahol itt lehetett. Hermina Mezővel szignált pipát a szakirodalomban nem találtam. Hasonló címeres pipát közöl Nagy Zoltán Kecskemét környékéről (2001. CII. tábla Кеб.). A magyar koronás címert tajtékpipákra már а XVIII. századtól kezdve gyakran kifaragták (Haider E.-Ridovics A. 2005. 77-79.). A reformkortól kezdődően а XIX. század folyamán végig, a legkülön­bözőbb műhelyek cseréppipáinak is egyik közkedvelt díszítménye volt a magyar szent koronás címer ábrázolása (Nagy Z., 2001. LXXII. tábla). A korábban említett Szentendre belvárosában előkerült pipák között is van egy magyar címerrel díszített pipa, melyet két vékony, ágaskodó oroszlán tart. Ehhez hasonló pipákat Budán és Körmenden is gyártot­tak (Nagy Z., 2001. CVII. tábla l.a,l.b). 13-14. Lásd az l.-nél. 15. Vörös színű, egészen kis darabka, de láthatóan egy alig díszített pipafejből szár­mazik. Három vízszintes, párhuzamos csík fut körbe rajta. Bizonyára а XIX. században készült. A 16-17. számú vörös töredék díszítetlen. A 16-os felülete töredezett, értékelhetet­len. A 17. számú hosszú, egyenes fej darabja. Ez egy XIX. századi, jól iszapolt, szépen polírozott darab lehetett. Mint fentebb utaltunk rá, az ország két leghíresebb pipagyártó központja Debrecen és Selmec volt. A kutatók megállapították, hogy а XVI11. században a két város pipái között még volt hasonlóság, mely különösen a magyaros díszítésmódban mutatkozott meg. Ilyen volt a hasonló motívumok megjelenése a pipafejen, a csőbenyomásos és kar­colt virágdíszek, csoportos karikák, bemélyített pontok, pontsorok, füzérek alkalmazása, a különböző nagyságú fogaskerékkel díszítés stb. (1. P. Szalay E., 2000. 38., Kovács B., 169

Next

/
Oldalképek
Tartalom