Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Bárth János: Hídközösségek Csíkszentgyörgyön
Bárth János HIDKOZOSSEGEK CSIKSZENTGYORGYON Az alcsíki medence keleti oldalán fekvő Csíkszentgyörgy falu összefüggő, hosszan elnyúló településtömbje évszázadokon át három tízesre tagolódott: Háromtizesre, Jenőfalva tizesre és Körösményfalva tizesre. A szentgyörgyi tizesek jelentős önállósággal rendelkeztek a faluközösségen belül. Volt választott vezetőségük, erdejük, legelőjük, adminisztrációjuk, saját írásbeliségük. A hazajáró csordák tízesenként szerveződtek. A csíkszentgyörgyi társadalom szervezettsége azonban nem állt meg lefelé haladva az önálló falurésznek számító tízesnél, a faluközösség legkisebbnek tekintett alapegységénél. A tizes és az általa összefogott háztartások közé a tízesnél is alacsonyabb szintű szomszédsági szerveződések álltak. Ezek átfoghatták az egész tízest, legtöbbször azonban több is működött belőlük egy-egy tízesen belül. így tulajdonképpen tagolták, megosztották a tízesnek nevezett települési és társadalmi alakulatot. Az efféle szerveződések legjellemzőbb fajtáinak tekinthetők a juhtartó esztenatársaságok, a hídközösségek, a kútközösségek, a vízvezető közösségek és a rózsafúzér társulatok. Alábbiakban a csíkszentgyörgyi hídközösségek néhány adatát sorakoztatom föl.1 Csíkszentgyörgy több kilométer hosszú összefüggő lakótömbje a csíki havasokban eredő és az Oltba ömlő Fiság patak mellé települt. A falu határát is patakok százai tagolták. A Fiság mellékpatakjainak egy része a falu házai közt kanyarogva ömlött a Fiságba. A belterületi és a külterületi patakokon rendszeresen át kellett kelni. Következésképp, a szentgyörgyiek életében nagy szerepet töltöttek be a különböző nagyságú hidak és pallók. A nagy megterhelés, a faanyag romlandósága és leginkább az árvizek pusztításai miatt a hidakat rendszeresen javítani kellett. A község, a „megye”, közbirtokosság és a tizes által szervezett közmunkák legtöbbször útjavításra és hídjavításra vonatkoztak. A tizesjegyzőkönyvekben gyakran emlegették falubeli és határbeli kis patakok hídjainak, átjáróinak javítását, megújítását. A kisebb falubeli és falu környéki hidak javítása történhetett útjavító közmunkák keretében, de bizonyos hidak karbantartását leginkább azok végezték, akik a közelükben laktak. A kis átkelőhelyek állapotát azonban mindig a tizes felügyelte. A tizes közgyűlése legtöbbször megbízta a híd közelében lakó gazdát, hogy rendszeresen végezze el az újra és újra adódó javítási feladatokat. A gondos hibajavító jutalmat remélhetett a közösség érdekében végzett tevékenységéért. 1824-ben például Háromtizes Gál Zakariásnak egy híd és egy kert kijavításáért adományozott egy bikk csutakot.1 1906-ban Magyar József elvállalta, „hogy a Monyasd bükké alatt lévő kicsi hidat jó karban véve fenntartsa”. Vállalásáért mentesült az évenként többször esedékes útcsinálási közmunka alól.1 A Monyasd patak hídját évtizedekkel korábban is ezzel 1 2 3 1 Ajegyzetekben alkalmazott H., J., K. betűvel kezdődő jelzetek Háromtizes, Jenőfalva és Körösmény tizes jegyzőkönyveire, irataira vonatkoznak, amelyek csíkszentgyörgyi családok szobáiban, kamráiban, csűrjeiben, padlásain rejtőznek. Fénymásolataikból és más tizesek dokumentumainak fénymásolataiból állította össze e sorok írója a székely tizesek ezidötájt 7625 oldalas archívumát, amely Kecskeméten a szerző tulajdonában található (2007). 2 H. 2. 190. 3 H. 3. 500. 153
