Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Szilágyi Miklós: A kútgazdaságokról
jellemző maradt a folyóból, tóból, illetve a kopolyakutakróX, sír kutakról, bányakutakról (tehát igen-igen kezdetleges vízszerző helyekről) való itatás.11 Pedig a kutak, s nem a természetes vizek nagyobb jelentőségének kellene következnie abból is, hogy egyes városokban (lehet persze, hogy másutt is, csak nem közöltek róla adatokat...) a tanács által „meghiteltetett”, olykor fizetett kútbíró, kútinspektor, kútesküdt felügyelt a legelőn lévő köz-kutak állapotára, gondoskodott rendszeres karbantartásukról.12 És végképp nem tudhatni meg jószerével semmit a közös - azaz: vagy a falusi-mezővárosi elöljáróság,13 vagy az összetársult gazdák,14 vagy a közbirtokosság15 által a belterületen (az utcasarkokon, a falu vagy mezőváros terein avagy a telekhatárokon) illetve a legelőn, a szántóföldi, a szőlőskerti dűlőutak mentén létesített - úgynevezett közkutak,falukutak megásásának, kibélelésének, felépítménye kialakításának, vederrel-itatóvályúval való felszerelésének, majd mindeme tartozékok folyamatos karbantartásának szokásjogi szabályairól. Annyit ismételgetnek csupán a leírások, hogy „régebben” (aki konkretizálja ezt az absztrakt időfogalmat: 19-20. század fordulója előtt) kevés portán volt kút, inkább a köz-kutakról ittak, oda hajtották a jószágot itatni,16 majd elkezdett mindenki (legalábbis a nagyobb jószágállománnyal rendelkezők) kutat ásni a maga udvarában17 - vagy a telekhatáron, hogy mindkét szomszéd használhassa azt.18 Ez a változás sem tette persze 11 E kútformák leírása: Tálasi István 1936: 52-54; Tálasi István 1977: 183. - Balogh István (1943: 104.) csak a 18. század végi forrásokban talált rá, hogy a Hortobágyon nagyobb számban kutakat ástak, ám arra következtetett, hogy ezek inkább gödörkutak lehettek. Varga Gyula (2004: 78.) szerint a 17-18. századi kismarjai források még nem szólnak kutakról, s a népi emlékezet is a természetes vizekről való itatást tartotta számon. Bencsik János (1971: 24-25.) szintén jellemzőbbnek találta Hajdúböszörményben & szabadvízen való itatást. 12 Tálasi István 1936: 57. (Kiskunság); Fehér Gyula 1938: 183-184. (Kis-Sárrét); Szabó Lajos 1987: 166. (Kisújszállás); Bellon Tibor 1996: 358. skk. (Nagykunság). 13 Bellon Tibor 1996 nagykunsági példái annak bizonyítékai, hogy a 18-19. században a tanács ásatta a legelőkön a kutakat. Egy kisújszállási forrásból pl. kiderül, hogy a 18. század végén 8 „közkút” volt a város határában (Szabó Lajos 1987: 166.), Túrkevén viszont 1789-ben 21 kutat vettek fel a helység épületeineképítményeinek leltározásakor, bár ezek között voltak káva nélküliek is (Őrsi Julianna 1996: 45-49.) - L. még: Barabás Jenő 1954: 478. (Hódmezővásárhely). 14 Varga Gyula 1976: 170. 15 A közbirtokosság természetesen a 19. század végén megszerveződött, jellegzetesen 20. századi intézmény a legeltető állattartás megszervezésére: Bellon Tibor 1965: 439. (Nyíradony); Bárth János 1992: 166 (Kalocsa környéke); Petercsák Tivadar 2003: 148-149. (Heves megye). 16 Gönczi Ferenc (1905: 6.) göcseji adata szerint kisebb falvakban egy, nagyobbakban legfeljebb 2-3 közös kút volt. - Szendrey Ákos (1940: 393.) szerint a Szernye-mocsár környéki falvakban „igen nagy tiszteletben tartották a kutakat, hiszen alig egy-kettő volt egy-egy faluban”. - Halász Péter (1985: 412-413.) úgy értesült, hogy Farmoson három tizedkút volt, csak a Tápió-menti falvak ólaskertjeiben volt minden gazdának (vagy két-három gazdának közös) kútja. 17 Pl. Györffy István 1942: 68. (Nagykunság); Kardos László 1943: 158. (Őrség); Szolnoky Lajos 1956: 619. (Vajdácska); Juhász Antal 1971: 469. (Tápé); Erdész Sándor 1974: 141. (Nyírség); Bálint Sándor 1976: 303-304 (Szeged, Tápé - a szerző szerint abból is közkutak nagyobb jelentőségének kell következnie, hogy a 16. századi Kutas vezetéknév alkalmasint olyan szegedi polgárra utal, akinek portáján kút volt); Kapczár Róza 1978: 61. (Mátraderecske); Petercsák Tivadar 2001. 86-87. (Filkeháza) - Páll István (1987: 99.) 19. század közepi Szabolcs megyei összeírás adatait közli, s eszerint Vaján a porták 55%-ában, Demecserben, Fényeslitkén, Komorán és Rohodon minden második, Kisvárdán minden harmadik, Gégényben és Tuzséron minden negyedik portán volt kút. 18 Szalontai Barnabás (1984: 81.) szerint Nyírbátorban „a város közös kútjára [. . .] csak a szegényebbek jártak. A módosabbak ketten-hárman - általában szomszédok - összefogtak és közösen ásattak kutat.” 146
