Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Veres László: Tímárok és vargák Északkelet-Magyarországon
Veres László TÍMÁROK ÉS VARGÁK ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGON Tímárok Az ősi magyar bőrkikészítő-mesterségnek nyilvánvalóan komoly előzményei lehettek Magyarország északkeleti részén. Nem lehet véletlen az, hogy az Árpád-kori szolgálónépek egyik tímár telephelye (Tímár falu) éppen itt, a Zemplén vármegyével közvetlenül szomszédos Szabocsa vára közelében alakult ki. A tímármesterség története és fejlődése sajnos nagy hiányosságokkal idézhető fel, és a kutatás során gyakran jelentkező ellentmondások egy része sem oldható fel. Ezek oka egyrészt a megfelelő források hiányára vezethető vissza. Másrészt pedig arra, hogy a kezdetben minden bőripari tevékenységet magába foglaló tímármesterség több ágra szakadása után különösképpen a varga és a tímár jelentése és termelési profilja összemosódott. A tímár szó hamarabb jelent meg nyelvemlékeinkben, mint a varga, a céhiratokban azonban az utóbbi a korábbi és csak a differenciálódást követően tűnt fel a tímár megjelölés. Az ősi magyar timsós bőrkikészítési eljárást alkalmazó tímárok első céhe 1467-ben jött létre Kassán, a térség vitathatatlanul egyeduralkodó kézművesipari központjában.1 Sajnos a kassai tímárok céhlevele nem maradt fenn, mint ahogyan annak 1568. évi megerősítése sem, amit a kassai főbíró adott ki az iparosoknak.2 A céh a 16. század első felében nyilvánvalóan önálló életet élt, mert a városfal védelmében külön-külön helyet határoztak meg az egyes céheknek és a védelem során önálló feladat jutott minden bőripari céhnek.3 Egy 1557-ből származó feljegyzés szerint 27 céhszervezet létezett Kassán. Köztük a bőripart képviselte a szűcs-, a cipész-, a szíjgyártó-, a nyereggyártó-, az erszénykészítő és a tímárcéh. A forrás egyáltalán nem tesz említést a vargákról és a későbbiekben sem kapunk céhszervezetükről híradást.4 Joggal vetődik fel a kérdés, hogy mi történt a vargákkal, akik korábban szintén önálló céhszervezettel rendelkeztek. A tímárok 1596-tól 1757-ig vezetett számadáskönyvének bejegyzéséből kiderül, hogy sok Wagner - Varga nevű mester volt a céh tagja, akik közül többen fontos városi tisztségeket is betöltötték.5 Úgy tűnik tehát, hogy a kassai vargák a lábbeli készítéssel felhagyva a bőrkikészítést helyzeték tevékenységük központjába és váltak a tímárcéh tagjaivá önálló céhes életük felhagyása után.6 1 SZÁDECZKY L. 1913. 174.; A céhállitást Domonkos Ottó közelebbi hivatkozás nélkül jóval későbbre, 1721-re teszi, ami valószínűtlen. Vö. DOMONKOS O. 1991. 82-83. 2 TÓTH L. 1889.25. 3 WICK B. 1941.280. 4 Vö. TÓTH L. 1886. 2. 5 PŐ 853. VSM. CA. Garbiari 553. sz. 6 Erre utaló példa többek között 1584-ben Michael Schincko tevékenysége, akit irhatímárként is említenek és 3 finomtehénbőrt dolgozott ki. 119
