Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Halász Péter: A közösségi legelőhasználat emlékei a moldvai magyaroknál
Halász Péter A KÖZÖSSÉGI LEGELŐHASZNÁLAT EMLÉKEI A MOLDVAI MAGYAROKNÁL A történelmi Moldva állattartásában a szarvasmarha, elsősorban az ökör játszotta a legnagyobb szerepet. Úgy tűnik, hogy a XV-XVUI. századi Moldva mesés hírű és gazdagságú nagyállat állományában a ló jelentette a minőséget, a szarvasmarha pedig a mennyiséget. Valószínűleg nem véletlen, hogy a moldvai szarvasmarhára és kereskedelmére vonatkozó egyik legkorábbi adat 1433-ból éppen a Kun Püspükséghez tartozó, magyar eredetű városhoz, „in oppido nostro Egy elhalnia”-hoz kapcsolódik, ahol az Erdélybe hajtott szarvasmarhákat elvámolták.1 Számos forrásból tudjuk, hogy a középkori Moldva híres volt szarvasmarháiról, ökreiről. N. lorga történész gazdaságtörténeti írásában hivatkozik egy Ferenc (!) nevű emberre, aki 1550-ben Bákóból nagy, ökrökből álló csordákat” („turme de bői mari moldovenejti”) hajtott Erdélybe.2 A marhák és az ökrök nagy számát a Moldvában megfordult európaiak is gyakran hangsúlyozzák. Egy 1564-ben Moldvában járt utazó leírja, hogy a tartományban évente hét nagyvásár (bllciu) van, amit a mezőkön tartanak, sok állattal és kereskedővel. „Rengeteg ökör van a vásáron - írja az utazó -, általában három nap alatt alakul ki az állatok ára, akkor aztán egy-kettőre megtörténik a vétel és viszik a portékát szerte az országba. Egy ökör ára ritkán haladja meg a 3 galbent.3 A bojárok, és maga az uralkodó is, hatalmas bevételekre tesznek szert az állatokból.”4 A moldvai állattartás jelentőségét hangsúlyozta Benda Kálmán is, megállapítva, hogy „a háborús pusztítások idejét kivéve bőviben voltak mindennek. Állattenyésztésük jelentős volt, a közöttük lévő vagyoni különbségek is főként ebből adódhattak. Főleg amíg a XVI. szd. végén a tatárok az ország jószágállományának nagyrészét el nem hajtották - ezt a csapást nehezen tudták kiheverni -, a nagyszarvú, daruszőrű ökröket ezrével hajtották lábon Erdélybe, majd onnan nyugatra.”5 A XVII. századi misszionáriusi jelentések is sűrűn említik Moldva gazdag állatállományát, s azon belül rendszeresen megemlékeznek a „rengeteg ökör és tehénnyájróV'. „Marhában bővelkednek”, „a lakosoknak nagy számmal vannak marháik”, „sok itt az ...ökör, tehén és egyéb állat” olvashatjuk a már-már sztereopia-szerű szövegelemeket ezekben a Vatikánba küldött jelentésekben.6 7 Figyelemre méltó, hogy Bandinus Moldvai leírásában már a XVII. század közepén szerepel a mészáros céh7 mint a társadalmi tagolódás korai jele, továbbá hogy a 144 fog-1 Gabor 1995. 6. 2 Idézi lehim 1987. 28. 3 galben arany (pénz) 4 Hóiban 1970. 381. 5 Benda 1989. 38. 6 Benda 1989. és Domokos 1987. 296-393. 7 Mikecs 1943. 498. 105
