Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Asztalos István: Idegenbe szakadva. Németek a Galga mentén
Regensburgban születet kisfiával gyermekeihez, Ikladra ment. Nagyobbik lánya és fia (aki a családi vonalat tovább vitte) felnőtt korukban Hadadba távoztak ott alapítottak családot. Kisebbik leánya az 1754-ben Ikladra költözött birnbergi Daumlehner József hitvese lett. A magára maradt özvegy Ikladon, 1779-ben hunyt el. A Tauplitz környéki protestáns mozgalomnak lelkes és meghatározó erejű támasza volt a kiterjedt Schiemer család. Már a XVII. században a közeli Zlemben éltek a Schiemerek, akik közül történetünkhöz az 1664-ben született Mátyás tartozik. Első házasságából kilenc gyermeke született, Éva és Magdaléna lánya a későbbiekben Ikladra került, a Vasold és a Geveßler famíliába házasodott. Második házasságában tíz gyermek született. A családi vonalat ez utóbbi házasságban született három fia Tamás, Pál, János vitte tovább, hitük miatt mind a hárman hazájukat elhagyni kényszerültek és kerültek Ikladra. A legidősebb Schiemer fiú, Tamás még Pürgben házasodott össze Pötsch Máriával, a fent megnevezett Ruppert testvérével. Házasságukban 4 gyermek született, akik közül szülőföldjükről való távozáskor hármat elvettek és katolikus szellemben nevelték fel. Ugyancsak elvették 392 Ft vagyonuk egy részét is, amit éveken át próbáltak visszaperelni. Schiemer Pál a Sölk Uraság bérese volt és még legényember, amikor Ikladra távozott. Új hazájában kötött házasságot (Mayer Erzsébet) és egyetlen, János fia vitte tovább Ikladon a családi vonalat, aki tragikus körülmények között, az 1807. évi nagy ikladi tűzvészben lelte halálát. Ezt követően második felesége két gyermekükkel Rákoskeresztúrra költözött. A harmadik Schiemer fiú, János hitében gyengébbnek bizonyult. Mert ugyan ő is megérkezett a transzporttal Hartára, ám Ikladra már nem ment, hanem visszaköltözött Tauplitzba, újra katolikus lett, és további életét Stéjerországban élte le. A fentiekből már kitűnt, hogy az első transzmigráns csoport után még éveken át kisebb-nagyobb csoportokban vagy éppen egyénenként érkeztek olyanok, akik a vallásüldözést nem tudták elviselni, és a szabadabb életet, s biztos megélhetést biztosító Magyarországra, s többek között Ikladra jöttek. Az újabb jövevények közé tartozott a Tauplitzban született és a fentiekben már említett Gusterhuber (Tasch) Borbálával rokonságban álló legény, Ecker József, aki 1760-ban hagyta el hegyes-völgyes hazáját és települt át Ikladra. Új lakóhelyén kétszer házasodott - Geweßler Ilona, Unterauer Mária - és 17 gyermekük született. Három fia vitte tovább a családi vonalat. Az Ecker família napjainkban is virágzik, eddig 99 családfői nemzedék sorjázott egymás után. Kezdetben természetesen földművelők voltak, majd egyre többen ipart és más, különböző foglalkozást választva keresték/keresik meg a mindennapijukat. Az idők folyamán, amint a többi nagy ikladi család (Braun, Mayer, Blaubacher, Kreydlmayer ...) tagjai közül, az Ecker családból is többen töltötték be a községbírói és más világi s egyházi tisztséget. A XVIII. század közepén Karintiában is fel-fellángolt a protestáns mozgalom, melyet a hatóság minden eszközt igénybe véve igyekezett felszámolni. A visszaeső bűnösök közül így zárták előbb be a klagenfurti toloncházba azt a kilenc hajadont és legényt, akiket aztán 1758. január 25-én Rákoskeresztúrra deportáltak. A hosszú utat gyalog kellett megtenniük. Közöttük volt a Hohensasban született döbriachi szolgalény, Brandtner József is, aki Ikladon beházasodott a módos Löscher családba és telkes jobbágyként élte le 1798-ban befejezett életét. Utódai mind a mai napig (19 családfői nemzedéken át) közöttünk élnek. A családalapító egyenes ágú leszármazottja az a Brandtner Pál orvos, aki áldásos gyógyító munkája mellett egész életét faluja és népe történetének a kutatására áldozta. 104
