Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Asztalos István: Idegenbe szakadva. Németek a Galga mentén
Geweßler Balázs Ikladon, 1761-ben hunyt el. Balázs fivérének, Mártonnak Ádám fia a második transzporttal érkezett Ikladra. Ekkor még legény volt, majd 1755-ben Ikladon vezette oltárhoz Vasold Rosinát. Házasságukban mindössze egy leány született, aki megérte a felnőtt kort és három házassága során a legnevesebb ikladi családokkal, a Kaizerokkal, a Strimitzerekkel és a Mayerokkal került rokoni kapcsolatba. Geweßler Ádám 1759- ben halt meg. Ádám János nevű unokatestvérének János fia szintén legényként érkezett Ikladra, ahol 1754-ben vette feleségül Strimitzer Ilonát. A házasságban három lányuk született, közülük a legidősebb élte meg a felnőtt kort és egy Mayer fiú hitvese lett. Geweßler János Ikladon, 1759-ben távozott az élők sorából. Grübler János a Pichlern Uradalomban vadászmester volt. Mivel Luther követőjeként tartották számon, családjával együtt az első transzporttal 1752-ben, Mühlbachba deportálták. Ott is halt meg 1754-ben. Ám legfiatalabb, Tauplitzban hátrahagyott leánya a második transzporttal Ikladra került, ahol Mayer József hitvese lett. Új lakóhelyén 1779-ben hunyt el. A Tauplitzban élő Gusterhuber Tamás, felesége Tasch Mária és két fiúk Tamás és János is az Enns völgyi evangélikusok közé tartozott. Miután a családfő 1744-ben elhunyt nem kerülhetett a kitelepítettek közé, ám felesége és két felnőtt fiát besorozták a 2. transzportba. Az ekkor már 67 éves Tasch Barbara egészsége a fáradságos utazás során megrokkant és már nem juthatott el új lakóhelyére, mert Hartán, 1753. április 26-án meghalt. A két fiú viszont Ikladra került, ám családot egyik sem alapított. Tamás 1774-ben, János 1772-ben hunytéi. Tauplitzon élt az 1680-ban született Holl Mátyás cipész mester, aki 1712-ben vette feleségül Kreuzer Katalint. A házasságban nyolc gyermekük születet, akiket az evangélikus hitben neveltek. Pál nevű harmadik gyermekük 1717-ben született és a Tauplitz környéki mozgalomnak egyik vezető egyénisége volt. Nem véletlen, hogy már az első transzporttal Mühlbachba parancsolták Holl Pált, feleségét és kislányát, akik aztán a nagy lelki megpróbáltatások, a más körülmények és klíma következtében 1754-1758 között mind a hárman távoztak az élők sorából. Miután Pál apja, Holl Mátyás sem volt hajlandó rekatolizálni, az ekkor már 72 éves embert is besorozták a 2. transzportba, ám az út fáradalmaiba belebetegedve Hartán, 1752. szeptember 11-én elhunyt. Szomorú és tragikus élet jutott a Zlemben élő Lackner Jánosnak, csupán azért, mert Luther követője volt. Feleségével, Schiemer Máriával és hat élő gyermekével a 2. transzportba sorolták, ám az utazás előtt 4 fiát és 2 lányát visszatartották, de a szülők ekkor sem voltak hajlandók megtagadni hitüket, így aztán Ikladra kerültek. Itt 1754-ben meghalt Schiemer Mária, Lackner János pedig követeléseinek érvényesítése végett visszament a Birodalom központjába, Regensburgba, majd Tauplitzba. Sikertelen próbálkozásai után a stájereknek eredetileg kijelölt városába, Mühlbachba utazott, ahol hamarosan, 1756-ban elhunyt. A protestáns mozgalom vezetői közé tartozott a Zlemben, 1703-ban született és a Sölk Uradalomhoz tartozó Loresser Márton. Két házasságában 12 gyermeke született. Amikor a Loresser családot besorozták a 2. transzportba, nemcsak 625 forint vagyonát, hanem a nyolc élő gyermekéből hatot visszatartottak. Az elszántakat azonban nem lehetett semmivel sem visszatartani, így kerültek Hartára. Innen aztán Loresser és felesége — két másik társukkal - visszamentek ügyeik intézésére, majd ezt követően visszatértek Magyarországra és csatlakoztak az Ikladra ment hitsorsosaikhoz. Márton Ikladon, 1759- ben távozott az élők sorából. József fia vitte tovább a családi vonalat. Ikladon összesen 8 családfői nemzedékük élt, fiú ágon 1909-ben halt ki a Loresser család. 102
