Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Asztalos István: Idegenbe szakadva. Németek a Galga mentén
Az Enns völgyi községekben (Furt, Irdning, Espang) élt, már a XVI. század okmányaiban is megemlített Mayer família. Irdningben látta meg a napvilágot András, akinek az első házasságában született két fia vitte tovább a családi vonalat: Mihály a Mechl-, János a Zelzer-Mayerek őse. Mihálynak volt a fia az 1680-ban született Jakab, aki evangélikus hitéhez való ragaszkodása miatt a 2. transzportba került. Az idős ember azonban nem jutott el Ikladra, mert Hartán, 1752. szeptember 24-én elhunyt. A Zelzer-Mayer ág alapítójának az öccse volt a hithű evangélikus Mátyás, aki Espangban, 1696-ban született. Házasságot Schink Rozinával Zlemben, 1713-ban kötött. Mátyás 1751-ben elhalálozott, így elkerülte a deportálást. Az özvegye azonban nem. A hitéhez ragaszkodó anyát az első transzporttal Mühlbachba parancsolták, ám előtte elvették mind a hat gyermekét. Az erdélyi városkában, 1766-ban fejezte be szomorú életét. Mayer Jakab fia volt az Espangban, 1722-ben született Péter, a Wolkenstein Uraság alattvalója, akit családjával együtt a 2. transzporttal Ikladra deportáltak, ám előtte elvették 3 gyermeküket s vagyonuk egy részét. Amit megtarthattak az is tekintélyes volt: 1753 Ft. A Mechl-Mayer famíliában eddig 50 családfői nemzedék élt/él, s várhatóan még sokáig virágzik. A családfők kezdetben telkes jobbágyok, majd földművelők, földmunkások, aztán egyre többen az iparban keresték, keresik meg a kenyerüket. A Ze/zer-Mayer ág megalapítójának János fia Espangban, 1693-ban született. Amiként János, úgy mind a négy fia (Baltazár, Mátyás, József és János) elkötelezett protestánsok voltak, akik a mozgalomnak legaktívabb vezetői közé tartoztak. Szülőföldjükről való kiűzésük a 2. transzporttal történt. Elutazásuk előtt 1789 Ft-os vagyonukból csak 921 forintot kaptak meg, kilenc gyermekükből a három legfiatalabbat visszatartották. Az Ikladra megérkezett család a falu legtekintélyesebbjei közé tartozott. A családfő ugyan 1755-ben eltávozott az élők sorából, de mind a négy fia telkes jobbágygazda lett. A mostanig 93 családfői nemzedéket számláló és virágzó Zelzer Mayer família tagjai kezdetben telkes jobbágyok, majd földművelő gazdák, földmunkások, az idők múlásával pedig a másik Mayer ághoz hasonlóan építőmunkások és más iparágakat űzőkként élték és élik életüket. Ebből az ágból származott Mayer Pál ev. lelkész, aki ikladi szolgálatát 1909-1942 között látta el. Mindkét Mayer família tagjai között akadtak községi bírók és más világi s egyházi tisztséget betöltők. Talán nem túlzás, ha mély együttérzéssel azt állítjuk, hogy a Wörschachwaldból származó Pötsch Ruppertet és hitvesét Ernst Rozinát hitük mártírjaiként tiszteljük. A civil foglalkozásaként kőfaragó és 1711 -es születésű Pötsch a Tauplitz környéki protestánsok egyik vezéralakja volt. Mayer Mártonnal és Holl Péterrel harmadikként ő is tagja annak a delegációnak, mely Grázban, a tartományi főnöknek átnyújtotta a stájer protestáns közösségek vallásszabadsági követeléseit tartalmazó ún. Regensburgi Memorandumot. A hatalom a küldöttség tagjait azonnal börtönbe vetetette, majd miután nem voltak hajlandók rekatolizálni, besorolták őket és családjukat a 2. transzportba. Pötsch Rupperttel szemben különös szigorúsággal bántak el, ugyanis elutazásuk előtt 193 Ft vagyonából csupán 40 forintot tarthatott meg, ám ennél is kegyetlenebb eljárás volt, amikor Stainachban mind a hat élő gyermeküket elvették a szülőktől. A testileg és lelkileg meggyötört házaspár csupán néhány évig élt új hazájukban. Ernst Rozina már 1753 őszén, Ruppert 1755-ben távozott az élők sorából, az Ikladon, 1753-ban született kis Péter pedig 1757-ben követte szüleit a halálba. A Furtban született Schachner Mátyás hitvesével (Grübler Mária Magdolna) és két gyermekével az 1752. augusztus 1-jén induló csoporttal érkezett Hartára. Innen feleségével és több társával visszamentek Regensburgba ügyeik intézése végett, majd ezt követően Schachner Mühlbachba utazott, ahol 1755-ben hirtelen meghalt, hitvese azonban 103
