Novák László Ferenc: Fejfa monográfia - Az Arany János Múzeum közleményei 16. (Nagykőrös, 2005)
V. Sírjelölés - A fejfa története
büntetést vont maga után.333 Az élőfa sírra ültetésének szokása még a XX. században is nyomon követhető. A XX. század elején a Kisküküllő folyó melletti falvakban egy-egy akác- vagy körtefát ültettek a sírhantra.334 A mezőségi Széken (Sic, volt Szolnok-Doboka vármegye), a Kolozsvár környéki Magyarszováton (Suatu, volt Kolozs vármegye) akácfát ültettek a fej részhez, s az utóbbi helységben a lábhoz is.335 Az Aranyos patak vidékén, Torda környékén - minden bizonnyal Mészkőn (Cheia, volt Torda-Aranyos vármegye) - gyümölcsfa került a sírra. Balázs Ferenc regényében így ír erről: „A szőlőskerten alul, mintha a hegyoldalon elfeküvő falu a vállán hordozta volna, kezdődött a temető. Itt szomorúfűzek helyett meggyfák, meg barackfák díszítették a rendetlenül megásott sírokat. A halottak zsírján szépen növekedtek és teremtek; a hozzátartozók állandó perben állottak az egyház elöljáróságával, hogy kit illet meg a termés joga...”336 337 A Felföldön is megtalálható ez a szokás, így Zemplénben, Abaújban, Nógrádban egyaránt, Abarán (Oborin, volt Zemlén vármegye), Alsómihályiban (Michafany, volt Zemplén vármegye), Nagyszaláncon (Slanec, volt Abauj-Torna vármegye), Komlóskán (Bordsod-Abaúj-Zemplén megye).3 7 Legtöbb helyen fenyőt, de gyümölcsfát is ültettek a sírokra, mint diót, almát. Mikszáth Kálmán írja egyik novellájában szülőfalujáról, Szklabonyáról (Sklabiná, volt Nógrád vármegye): „Már maga a temető se olyan zord. A középen óriási kőrisfa lombsátora kínálkozik fekvő helynek. A fél falu elférne alatta. Nyáron hétköznap ott játszanak a környékbeli gyerekek, vasárnap ebéd után az öregebbek szundikálnak árnyékában, az asszony a fejében keres az urának, aki a kellemes babrálás alatt elalszik, de a pipáját ki nem ereszti az agyarából, amit pedig álmodik ilyenkor, azt mind a holtak szövik és súgják. Aztán az a különös szokás is megvan (legalábbis sehol sem láttam másutt), hogy a sír fejéhez nem szomorúfűzfát ültetnek, vagy fenyőt, hanem cseresznye- vagy almafát, s ami alma terem, mondjuk például a Szuhánszky Borbála sírján, azt halottak napján szétosztják a Szuhánszky rokonság közt kóstolóba, hogy azt a Borcsa küldi”.338 Hogy ez a fa nem csupán díszítésre szolgált, hanem sírjel funkciót is betöltött, egy alsómihályi példával is igazolható. A fejfa egy-két emberöltő alatt elveszíti kommunikatív, információs szerepét: a fába vésett felirat elmosódik, és nem rendelkezik már olyan szemiotikái jelentéssel, ami a sírban nyugvó felől tájékoztatást nyújtana. A fejfa töve elkorhad, kitörik, a család nem újítja meg, annál is inkább, mivel az újabb generációk már más helyen, nem az ősök mellett temetkeztek., A sírra ültetett fa viszont amíg ki nem pusztítják, vagy ki nem vágják, mindvégig jelzi, hogy alatta ember nyugszik. Amikor már nincs meg a fejfa, a család, az utódok számára emlékeztető az élőfa, mint mondják, „megyünk öreganyánk fájához”, azaz sírjához.339 333 BEDNARIK, Rudolf. 1972. 3:M SÁMUEL Aladár, 1908. 104. 335 HOFER Tamás, 1981. 223-228.; HOFER Tamás, 1982. 336 BALÁZS Ferenc, 1934. 40., A regényben a patak, az Aranyos neve Hevenyő, míg a falut, Mészkőt Lekenyésnek keresztelte az író, aki abban a faluban végzett lelkészi szolgálatot, és ott is halt meg 1937. május 22-én 36 éves korában. Magyar Életrajzi Lexikon. Első kötet, A-К. Akadémiai Kiadó, Budapest. 1967, 87. 337 BÁRTHA Elek, 1980.; NOVÁK László, 1985. 338 MIKSZÁTH Kálmán, 1969. 488-509. 339 NOVÁK László, 1985. 111. 94
