Novák László Ferenc: Fejfa monográfia - Az Arany János Múzeum közleményei 16. (Nagykőrös, 2005)
VI. Fejfa típusok
VI. FEJFA TÍPUSOK A magyarság kultúrájában jellegzetes fejfaanyag gazdag formakinccsel, díszítettséggel rendelkezik, amely főbb típusokba csoportosítható. Novák József Lajos négy típust állapít meg: vannak „fejefák”, „oszlopos fejfák”, „kopjafák” és „táblás fejfák”. Végeredményben formailag két nagy csoportot különít el, az oszlopos és táblás fejfákat, míg a másik kettő csak tartalmi, azaz eredetmagyarázat tekintetében képez külön típust.340 Hasonló Györffy István tipologizálása is, aki például „karcagi fejfákról” és „kopjafákról” ír közleményt a XX. század legelején.341 Valójában ezek a tönkös-oszlopos és a gombos fejfák típusát alkotják. Ez utóbbi - a Györffy által „kopjafának” nevezett - típusnak már nyoma sem lelhető fel a karcagi temetőben, az utóbbi évtizedekben csupán a tönkös fejfák találhatók meg, s egészében idegennek hatnak - a helyi népnyelvi terminológiában ismeretlen - „kopjafák”, azaz a gombosfák. Itt is szükséges utalni arra, hogy a XIX-XX. század táján készült közlemények Erdélyből, közelebbről a székelyföldi Háromszékből a fejfákat, gombfákat egyöntetűen „kopjafáknak” nevezik, mintha az népnyelvi terminológia lenne.342 Zentai János - hasonlóan Bátky Zsigmond háztipologizálásához - nagyobb tájegységek, illetve égtájak szerint végzett csoportosítást: „A. Bálványból fejlődött fejfa. Dunántúli vagy nyugatmagyar típus”; „B. Csónak alakú fejfa. Tiszántúli vagy keletmagyar típus.”; „C. Kopja vagy kopjafa. Erdélyi vagy székely típus.”; „D. Gombfa (gombfa, gombosfa). Délmagyar típus.”, „E. Oszlopos fejfa. Középmagyar típus”; „F. Jellegtelen. Vegyes típus”; „G. Kétrészes”; „H. Táblás fejfa (fejfa + névtábla).”,”J. Sírtábla vagy névtábla.”343 Kunt Ernő a „fatönkös fejfák”, ’’oszlopos fejfák”, „kopjafák” és „táblás fejfák” típusát különíti el egymástól.344 Balassa Iván megkülönböztet „törzsökös fejfákat”, „körbefaragott fejfákat” és „táblás fejfákat”, ugyanakkor megemlíti az epitáfiumokat is, s azt, hogy a sírhantba szúrt koporsóvivő rudakat a Székelyföldön „kopjafának” nevezik.345 Az említett tipologizálások annak ellenére, hogy csupán formailag törekednek rendszerbe foglalni a fejfákat, valójában a különböző fejfa-eredeztető hipotézisekre alapozódnak. Ezért is, szükséges a munkát a formai szempontokon túlmenően a kultúrtörténeti szempontok figyelembevételével elvégezni. A magyarság körében ismeretes valamennyi variáns forma tekintetében az oszlop és a tábla alakú fejfák típusába sorolható. Az oszlop-típus is tág keretek között mozog. Megtalálható közöttük a tekintélyes vastagságú tönkös fejfa.fejefci, akárcsak az egyszerűbb faragású, vagy dúsan díszített fejfa, „főtől való fa”, és a gombosfa, gombfa. A tábla alakú fejfa, epitafa egységesen csupán néhány helyen található meg, viszont elszórtan sok temetőben lelhető fel. Ezek között is vékonyabb és vastagabb, díszes faragásúak, s az egyszerű névtáblák különíthetők el egymástól. A fejfák tipologizálása kapcsán is szükséges arra utalni, hogy az elmúlt évszázadban számottevő változások állottak be a formakincsben. Számos helyen a XX. század közepe táján - a II. világháború idején és utána -, a század második felében nyomtalanul eltűntek a hagyományos fejfák, gombfák.346 Stílusváltozás következett be legtöbb helyen, amely a formakincs elszegényedé-340 NOVÁK József Lajos, 1910. 3. 341 GYÖRFFY István, 1907. 97. 342 Lásd SZINTE Gábor. 1905. 343 ZENTAI János, 1974. 74, 114-121.; ZENTAI János, é.n. Baranyai magyar fejfák. JPMNA 543-81. 344 KUNT Ernő. 1983.41-50. 345 BALASSA Iván, 1989. 82-112.; Vö. BALASSA Iván, 1973. 346 Például Balassa Iván az 1940-es évek elején még gazdag fejfaanyagot talált a Barót-széki Bodoson. Ez azonban elpusztult, nyomtalanul eltűnt, amelynek magyarázatát Egyed Ákos történész, az MTA tagja - a falu szülötte - adja, miszerint a gombfákat a háború idején és utána a lakosság szűkebb része - a cigányok - feltüzelték. Irsán (a Pest megyei Albertirsa része) az evangélikus temető régi elhagyott része akácerdővé vált, s az ott található díszes faragású fejfákat - köztünk a ritkaságnak számító kettős törzsű fejfát - az akácfákkal együtt kivágták az 1960-as évek közepén. 95
