Novák László Ferenc: Fejfa monográfia - Az Arany János Múzeum közleményei 16. (Nagykőrös, 2005)
V. Sírjelölés - A fejfa története
érdekes módon, a szomszédos Magyargyerőmonostoron megtalálható. A két rudat lábfának állítják, s végét gombszerüen díszítik. A fej részhez itt is gombfát állítanak.328 A fej fa eredete ezekben a rudakban is kereshető. Kézenfekvő dolog feltételezni azt, hogy idővel ezek a rudak díszesebbé válva lettek fej fák. Ez azonban vitatható. Ahol a koporsóvivő fákat a sírba szúrják, általában a fejhez nem teszik, oda faragott fejfát, gombfát állítanak. Másrészt szükséges utalni arra, hogy nem mindenütt találhatók lábfák a Kárpát-Európában a Zemplén vidékén, a Tisza melléké Tiszaderzstől Tiszaugig, Biharban, Kalotaszegen, Torda-Aranyosban, Alsó-Fehérben Magyarózdon (Ózd), a Maros felső folyása vidékén, így Disznajón (Valenii de Mure§, volt Maros- Torda vármegye), Háromszék egyes helységeiben, viszont fejfát állítanak a sírra. A lábfák sok helyütt már elvesztették eredeti koporsóvivő rúd funkciójukat, a fej fához hasonlóan méretükben megnövekedtek, és esetenként díszítetté váltak. Tehát terjedelmük és súlyuk miatt már eleve nem szolgálhattak kézben történő szállításra, a fej fához hasonló sírjelekké váltak. Ilyen lábfák ismeretesek Tiszakürtön, Tiszaugon, Tiszasason (II. térkép).329 Hogy a fejfák nem a koporsóvivő rúdból alakultak ki, erre a sóvidéki Siklód példája szolgál cáfolatul, annak ellenére, hogy napjainkban is három rúdon viszik a koporsót és a sírhanton fejhez és lábhoz állítják. Másodlagos sírjel funkcióval rendelkeznek. A fejhez állított rúdnak nincsen epitáfium rendeltetése, nincsen rajta felirat, és faragva sincsen. A temetést követő néhány éven belül eltávolítják azokat, és sírkövet állítanak a sírhantra. Mint korábban szóltunk róla, Siklódon a kopjás temetkezés szokása fenntartotta magát a XIX. század második feléig. A sírokon egyre díszesebbé váló kopjafatartók, fej faszerű sírjelek voltak, amelyek csúcsába állították a kopj át, majd annak csökevényét, a zászlós rudacskát. Hogy ez valójában nem „kopjafa”, de még igazában fejfa sírjel sem, igazolja eltűnésük a sírokról, és a sírkövek állítása. Siklódon általában a tágas porta felső, magasabb fekvésű szilváskertjében temették a halottakat, s itt sírköveket emeltek a sírokra. A kertbe már ritkán temetkeznek, viszont néhány évtizeddel ezelőtt nyitottak egy új temetőt, ahová közösen temetik a halottakat. Itt láthatók a fejhez és lábhoz állított koporsóvivő rudak, amelyek idővel eltűnnek. A fejhez sírkövet állítanak, s a rudak pedig megmaradnak lábfának (7.színeskép, Fejfa kataszter I. Siklód).330 A sírjelölés kapcsán szükséges szólni arról is, hogy egyes helyeken egyáltalán nem tettek sírjelet a sírhantra, illetve csupán csak facsemetét ültettek oda. Például Magyarhermányban (Herculian, volt Udvarhely vármegye) már nincsenek gombfák, a sírra temetéskor jelet nem tesznek. Virággal ültetik be a sírhantot, majd évek múltán sírkövet állítanak fel (36.kép).331 332 A Kárpát-Európa különböző vidékein megfigyelhető, hogy a sírra fát ültettek, azaz az élő fa tölti be a sírjelölés funkcióját. Erre vonatkozó adatot már a XVII. századból is ismerünk. A Felső-Garam folyómenti Helpán (Hel’pa, volt Gömör és Kishont vármegye) egy ember fiát pap nélkül temette el egy fa tövéhez, ami 328 S.,gy. (2002) 329 NOVÁK László, 1982b. 773-774.; Vő. DANKÓ Imre, 1976. 330 NOVÁK László, 1988. 408. 331 S.gy. (1980) 332 Ez a jelenség nem a magyarság sajátja, megtalálható Németország egyes vidékem, ahol különböző füzfaféléket ültettek a sírokra (Salix elegantissimi, Salix intellibna pendula, stb), a Balkánon (Bulgáriában meggyfa is megtalálható a sírokon), de Ázsia szibériai területein is. HANNIG Georg, 1908. 24-27, 59, 69.; BREDT, F.M., 1916. 197.; HOFER Tamás, 1982. 36.kép. Jeltelen és kővel jelölt sírok. Magyarhermány (v. Háromszék vm.). Novák László felv. 1980. NAJMFA 17152. 93
