Novák László Ferenc: Fejfa monográfia - Az Arany János Múzeum közleményei 16. (Nagykőrös, 2005)
V. Sírjelölés - A fejfa története
ismeretes 1791-ből, amely nemcsak a temetőkben található élő fák, de a fejfák védelmét is szolgálta. A temetőcsőszök feladatául rendelték azt, hogy a temetőben „szüntelenül ott lakván, mind a’ fáknak megtartására vigyázni, mind a’ sírhellyeknek ki mutatásában fog a’ királyi parantsolat szerént el járni... Melly szabott rendelés ellen ha még is valaki akar az élő, akar a’ főtől való fákban... kárt tenni, büntetést semmiképpen el nem kerüli...”309 A köznépi temetkezésben a fejfa a XVIII. század folyamán terjedt el, mint „emlékjel”, „epithaphium” - nem pedig a harci fegyver, a kopja leszármazottjaként - került a sírra, s lett belőle „fejéhez”, „főtől való” fa. Különösen nagy ösztönző erőt jelentett a fejfák állításában - a protestáns sírjelölési mód engedélyezése és védelme érdekében - a hatóság fellépése. A fejfa fokozatosan válhatott egyre díszesebbé. A Nagykőrösről említett 1739-es adat még egyszerű „fejéhez való fát” említ, viszont az 1771-es adatban szereplő rangos ember „főtől való fája” már faragott volt, díszesnek kellett lennie. Ez a két terminológia széles körben elterjedt, ismert és használatos a magyarság körében a későbbi évszázadokban, napjainkban is. Az ugyancsak általánosan használt „gombfa”, „gombosfa” név a XIX. század elején tűnik fel, s minden bizonnyal már utalva a formakincsre, fejezi ki a fejfa sírjel díszítettségét. Rávonatkozóan is Nagykőrösről ismerjük a legkorábbi adatot. A „fejéhez való fa” terminológia első megjelenésétől számítva száz esztendőre, 1839-ben bukkant fel a „gombosfa” név. Erdei András temettetési költségei között „Koporsó és gombosfa tsinálás” címén 5 forint kiadást tüntettek fel.310 311 Gombosfára vonatkozó adatot még a református gimnázium iskolai törvényei is tartalmaznak. Az 1846. évi VIII. törvény a következőket írja: „Kártya, koczka, minden sors és szerencsejáték, minden a’ még tapasztalatlan ’s vigyázatlan iíju kort veszélyeztető időtöltés, puskázás különösen a’ temetőben, és a’ gombosfáknak, •7 1 1 sírköveknek megsértése... tiltatik.” A tenninológia változása - minden bizonnyal - a fejfa díszítettségének változásával járt. A gombosfa felső részének díszítő eleme (a gomb, láng, kandeláber motívum, illetve népi megnevezése, a „körtély”) a klasszicista stílus hatására alakult ki. Ez a fejfakultúra jellemzi nemcsak Nagykőrös, de Kecskemétet, de ez a típus előfordul a székelységnél is.312 E fejfa típus legkorábbi ábrázolása ismeretes 1853-ban Kecskemétről (1.kép).313 A nagykőrösi fejfák formakincsét 1891-ben ismerhetjük meg.314 A „fejéhez való fa”, „főtől való fa” elnevezések mellett általánosan használták a „fejfa” terminológiát is. Nagykőrös szomszédságában Cegléden ezzel a névvel illették a fából faragott sírjelet. A már említett 1828-as adat szerint is „emlékeztető”, „fejéhez való fáról” történt említés. „Füle János temetésére fordított költségek” között 1831. augusztus 10-én „Feje fáért” 2 forintot könyveltek el, míg a koporsó készítése összesen 9 forint 42 krajcárba került.31" Néhai Nagy Jánosnak „feje fáért” fizettek 1838-ban 2 forint 30 krajcárt.316 * Lendér János temetésekor „Fejfáért” fizettek 2 forintot, 1842-ben, s 1844-ben pedig „Nemzetes Farkas Terézia” asszony temetésekor fizettek 2 forint és 30 krajcárt a „Fej fa” faragásáért.318 Fejfáról Arany János is tesz említést. A bihari Sárréten keresztül utazva járt Füzesgyarmaton is, és úti élményét leírta: „Az idő, mikor 309 PML NkV Tan. Protocollum Currentale Oppidi Nagy Körös sonans ab anno 1788. Érkezett 1791. november 20-án. 317-318.pag. 3111 PML NkV Tan. Lajstromozatlan ir. 1836-1848. Szám nélk. 311 ÁDÁM Gerzson-JOÓ Imre, 1895. 115. 312 Székelyudvarhelyen, a múzeum kiállításában fedezhetünk fel hasonló gombosfát, amely a helyi refonnátus temetőből került a múzeum gyűjteményébe.. 313 VAHOTImre, 1853. (képmelléklet) 314 Az Osztrák - Magyar Monarchia írásban és képben VII. kötet. Budapest, 1891. 229. 315 PML CV Tan. Közgyám ir. 1810-1846. 3/F.cs. 316 PML CV Tan. Közgyám ir. ir. 1807-1847. 4/N.cs. 31' PML CVT9örv. széke peres ir. 1842. 816/1842.sz. 318 PML CV Hadnagyszéki jkv. 1841-1846. 66.sz. 44.pag. 90
