Novák László Ferenc: Fejfa monográfia - Az Arany János Múzeum közleményei 16. (Nagykőrös, 2005)
V. Sírjelölés - A fejfa története
síijel egységesen fejfa funkciót töltött be, az elhunyt ember sírhantján emlékeztető jel lett. Erre vonatkozó bizonyítékot Ceglédről is ismerünk. A „Reformata Ekklézsia Gondviselője” panasza 1820. február 20-án került a mezőváros főbírája elé, miszerint a „Temetőkből a’ Halottnak felibe temetni szokott emlékeztető fákat kitördelik és el hordják...” Az említett „emlékeztető fa” azonos az epitáfiummal, a fejfával: „Melly feladás következésében Csitso István és Peszeki Mihály elöl hivattatván önként el ismerték hogy ők hárman négy darab feje fát ki törvén azokat az aki okban fel tüzelték légyen. Csitso István és Peszeki Mihály mint a’ kik ez úttal elöl áltak és hogy a’ halottak helyeit tolvaj Ságokkal meg sértették el esmérték - mind ketten 12 páltzákkal fenyíttetvén és a’ 4 darab fej fáknak 12 forintokra határoztatott árrának hárman leendő meg térítésében vagy ha kívántatik ujjaknak tsinálásában marasztaltatnak Milus András pedig mint a’ ki sok kereset után is ez ideig elöl nem keríttethetett, meg kapattatása esetén többel fog fenyíttetni” - hozta meg ítéletét a mezőváros biraja . A XVIII. századból ismeretes „epitaphiumnak” nevezett sírjel deszkából készült. Mind Abonyban, mind Karcagon, mind pedig Cegléden - és másutt is -, a későbbiekben - már nem használták az epitáfium kifejezést a sírjelre, csupán általánosan fejfának, illetve gombosfának nevezték. Érdekességként szükséges megemlíteni, hogy az 1970-es években még Ordason „epitafának” mondották a „fejfát”.305 306 A „fejéhez való fa”, „főtől való fa”, „epithaphium deszka” néven előforduló sírjelek a XVIII. században a protestáns, elsődlegesen is a kálvinista temetőkben voltak megtalálhatók. Ezért is fordulhatott elő az, hogy ott, ahol a római katolikusok háttérbe szoríthatták a reformátusokat, még a temetkezési szokásaikat is korlátozni igyekeztek, elpusztítva a sajátos sírjeleiket, illetve tilalmazva a fejfák állítását. E téren alapvető változást hozott II. József király vallási türelmi rendelete - „Edictum Tolerantiae” - 1781-ben, amely lehetővé tette a szabad vallásgyakorlást, templom és torony építkezést, valamint a sírjelek használatát. Jóllehet már 1781. október 25-én kihirdették a rendeletet, de annak általános érvényt szerezni csak lassan lehetett. Ennek is tulajdonítható az, hogy Pest vármegye 1788-ban körrendeletben szólította fel a vármegye helységeit a türelmi rendelet betartása érdekében: „Mindeneknek meg engedtetik, hogy a’ maga Vallásában szokásban lévő Czeremoniákkal temethethessen, fejéhez akarmelly jelt tetethessen, ’s a’ H[elysé]gben lévő Harangokkal... harangoztathasson. Tiltatik p[edi]g hogy az efféle temetkezésekben senki valami akadályt ne tegyen, ’s a’ sírba tetetett jelt ne háborgassa”.307 308 A vármegye hivatalos intézkedése, utasítása egyértelműen bizonyítja azt, hogy 1781 után széles körben állítottak fejfákat a protestáns temetőkben, de még előfordultak ellentétek, s a fejfákat, sírjeleket megrongálták, illetve állításukat akadályozták. Más okok is közrejátszhattak a fejfaállítás akadályozásában. Kónyi János írja 1782- ben a következőket: „Egy bizonyos kálvinista faluban szokásban volt Somogy Vármegyében, hogy a halott fölé a sír tetejében nagy ormos fákat szoktak tenni, melyre a holt embernek nevét s esztendejét felmetszették. Ezt az uraság inkább erdőpusztításnak, hogysem valami hasznos dolognak látván lenni, ezért megtiltotta. Midőn erről a gyűlésben beszélgetnének, hogy vajon miért lett légyen ez, erre azt mondja az öreg esküdt: Mivel az életben annyira nyomattatunk és terhel-308 tétünk, legalább, hogy holtunk után ne nyomattassunk.” Tehát, ez az adomaszerü visszaemlékezés is arra szolgál bizonyítékul, hogy a fejfát a reformátusok körében kezdték állítani általánosan az 1781-es türelmi rendeletet követően. A hatóság később is a fej fák oltalmazását biztosította. Pest vármegyének egy újabb körrendeleté szakember feliratot, amely a feltámadás reménységét rövidítette (Pl. ABRFA), a nevet, születés és halál évszámát örökítette meg. 305 PML CV Tan. Bírói Végz. jkve. 1828/29. 69.sz. 33.pag. 306 NO VÁK László. 1979. 3117 PML NkV Kurrens jkv. 1761-1788. Érkezett 1788. augusztus 25-én. 519-520. 308 KÓNYI János, 1981. 199. 89
