Novák László Ferenc: Fejfa monográfia - Az Arany János Múzeum közleményei 16. (Nagykőrös, 2005)
IV. Vitézi temetési pompa
gyászban öltöztessenek, az egyiken fekete bársony legyen, a másikon fekete bakacsin. Egy öreg fekete bakacsin zászlót csináljanak, koporsó követe szépet csináltassanak Kolozsvárott”.160 A zászlók és kopják szerepe a főúri temetési szertartásban ősi hagyománynak tekinthető. Elsősorban is az erdélyi vajdák, fejedelmek, főméltóságok temetése során volt szerepük a zászlóknak és kopjáknak. Báthory Kristóf temetésekor 1581-ben a templom falán törték össze a kopj át, pajzsot, akárcsak I. Rákóczi Ferenc fejedelem esetében. A „tafotából való jó hosszas lobogót” és a fejedelem „viselős kardját” a sírba törték. Rákóczi Pál temetésekor 1636-ban a feketébe öltözött kopjás had vitézei kopjáikat a templom falán törték össze, mégpedig a zászlóskopjának a sirba törésével egy időben. 1. Rákóczi Ferenc temetése kapcsán jegyzi meg Thaly Kálmán, hogy „Nevezetes adat ezen, még tán a régi pogány magyar temetkezésekből fennmaradt szokásról: midőn kardok, kópiák, lobogók ma sírba törettek”.161 A fegyverek, zászlók összetörésére, valamint a sírba helyezése ősi pogány hagyománynak tekinthető, amely kapcsolatban van az áldozat tétellel. A törött dolgok a túlvilágon ismét egészek lesznek, s az elhunyt rangos vezér szolgálatára állnak.1''2 Tulajdonképpen a fegyverek sírba helyezése fontos része a honfoglaló magyarok temetkezésének is. A kopját vagy lándzsát a sírba szúrták,163 vagy nyílvesszőt lőttek bele.164 Bőd Péter a XVIII. század elején írja, hogy régi szokás szerint háromszor a sírba lőttek temetés alkalmával, mielőtt a koporsót a sírgödörbe eresztették volna.165 Török Károly ezt a szokást figyelhette meg Hódmezővásárhelyen is a XIX. század közepén.166 A kopja fontos kelléke volt a rangos temetkezéseknek. A vitézi életet szimbolizálta. A temetési pompa részeként síijel melléklet volt, nem pedig sírjel, nem töltött be direkt módon sírjel funkciót. A temetés végén az epithaphium mellé akasztották a templom falára. Ezt bizonyítja az a kopja is, amelyet Istvánffy István temetésekor használtak. A szerencsétlenül járt nemes embernek rokona, Istvánffy Pál vitézi jelvényül lobogós kopját készíttetett, számadásában feltüntette, hogy „kewmyvesnek a kew felweteleerth, Bechinalasaerth, ez az kopya felchynalasaert” fizetett egy forintot és tizennyolc pénzt.167 A kopja „felchynalassa” vagy felcsinálása alatt azt kell értenünk, hogy a szúrófegyvert feldíszítették, zászlót erősítettek rá, majd a a templom falán helyezték el, az ephitaphium mellett. I. Rákóczi Ferenc temetésekor is - mint utaltunk rá -, hasonló díszes zászló került a sír fölött a templom falára.168 Csepreg városát 1621-ben dúlták fel a lengyelek és horvátok, s a templomban is garázdálkodtak, a vitézi temetési pompa fontos kellékét meggyalázták. A „Csepreg városának 1629. esztendőben lett veszedelméről való ének” ismeretlen szerzője erről így emlékezett meg:169 Kiket kerékre felkötöztek vala, báboknál fogva feltámasztják vala, Fejeket alá lefüggesztik vala, Meleg kemencze őket süti vala. 160 Történeti Tár, 1884. 161 THALY Kálmán, 1873. 681. 162 LÁSZLÓ Gyula, 1944. 470-472. 163 KOVÁCS László, 1971. 164 LÁSZLÓ Gyula. 1944. 452, 464. 165 BŐD Péter, 1978. 166 Ez a szokás úgy módosult, hogy nem a sírgödörbe, hanem a kriptába lövöldöztek, aminek magyarázataként azt említi, hogy ílymódon távolították el a sírboltból a megromlott levegőt. TÖRÖK Károly, 1867. 63. 167 THALY Kálmán, 1875. 208. 168 THALY Kálmán, 1873. 686. 169 KOMLOVSZKY Tibor-STOLL Béla (szerk.), 1976. 268. 55
