Novák László Ferenc: Fejfa monográfia - Az Arany János Múzeum közleményei 16. (Nagykőrös, 2005)
III. Temető és sír
megparancsolta.71 A kápolna mellett a temető központi helyén álló keresztek, kálváriák is kultikus szerepet töltenek be (például Mindenszentek napján ott tart misét a pap). Tekintettel arra, hogy a különböző rangú nemesek, gazdag polgárok a templomban már nem temetkezhettek, a temetőben került sor kripták és mauzóleumok megépítésére. A XIX. század közepétől ismerünk az Alföldön ilyen létesítményeket72, amelyek megtalálhatók Kárpát-Európa szerte, különösen a „kőkertekkel” rendelkező nagyobb szabad királyi városokban, bányavárosokban, mint Sopronban, Besztercebányán, Kolozsváron, Brassóban, s más helyeken. A korábbi évszázadokból, különösen a XVIII. századból sokféle, a barokk, klasszicizmus stílusjegyeit viselő, vörösmészkőből faragott köveket állítottak a sírra. A XIX. században a tekintélyes famíliák „boltokat”, „rakott sírokat”, azaz kriptákat kezdtek építeni. Különösen impozánsak és lenyűgözőek a nagykőrösi református temető sírkertjei: a föld alá téglából építették meg a sírboltot - egy hármas sírhelynek megfelelően -, amely fölé sírkertet létesítettek, amit kovácsoltvas kerítéssel vettek körbe, vagy fekete, szürke gránitlappal fedtek le, s a fejhez eső részen állították fel az obeliszket, amelyre a kriptában nyugvók nevét, születés és halálozás idejét, esetleg sírverset véstek fel.73 Az egyes főúri családok kastélyuk parkjában építették fel temetkezési helyüket, a mauzóleumot. Impozáns építmény a Széchenyi család nagycenki temetkezési helye. Többek között Mikén a Somssich, Mozsgón a Biedermann család kastélyának parkjában áll mauzóleum.74 75 XIX. század utolsó harmadában, a XX. század elején érte virágkorát a mauzóleum építészet. Az alföldi nagy mezővárosban - így Kecskeméten, Nagykőrösön, Cegléden, Szentesen, Hódmezővásárhelyen, stb. - a módos cívis lakosság, sorra építtetett sárga klinkertéglából jellegzetes eklektikus stilusú mauzóleumokat. A XX. század elején a szesszió is éreztette hatását. Legszebb szessziós mauzóleumokat a pesti nagypolgárság építtetett az Újtemetőben. A köznépi temetkezési gyakorlatban is megtalálható a főúri temetkezésben előforduló temetőhasználat, azaz, az egyes családok a saját házastelkükön, illetve kastélyparkjukban temetkeztek. Erdélyből ismerünk erre vonatkozó adatokat 10-11.kép). Legkorábbi a XVII. század első feléből származik. Egy Kolosi nevű pap 1637-től volt lelkész Torockószentgyörgyön (Colte§ti, volt Torda-Aranyos vármegye), s fiatalon, 1639-ben és 1642-ben elhunyt gyermekeit a papi telek szilvásában temették el. Utódja, Uzoni Fosztó még látta a gyermekeknek állított márvány sírkövet.77 A sóvidéki Siklódon, a Kis-Küküllő menti Csókfalván (Cioc-Trei Sate, volt Maros-Torda vármegye) szintén a házastelek, porta felső, rendszerint dombra felnyúló részén, a szilváskertben temetkeztek még az utóbbi évtizedekben is (7-8.kép). Siklódon szokás volt a határban, az egyes földbirtokok határmezsgyéjén történő temetkezés is.76 Ellentétben a nagy városokkal, mezővárosokkal, a falvak temetői őrizték legtovább a hagyományokat. A temető sajátosan tükrözte a társadalmi viszonyokat. László Gyula, Kós Károly megállapítása szerint a temető - a halottak „települése” - tükörképe az élők településének.77 A kisebb lélekszámú, zártabb földrajzi környezetben - elsődlegesen a hegy- és dombvidéken - lévő 71 Például Irsán (1950-től Albertirsa), a római katolikus temetőben álló Gizella-kápolnát a Bölun család építtette 1936- ban. A temetési ceremónia, a ravatalozás, búcsúztatás a kápolnában történik. 72 Nagykőrösön a XIX. század közepén építtetett mauzóleumot Dabasi Halász József, s benne helyezték el Ferenczi István szobrászművésznek a „Halál géniusza” című, carrarai fehérmárványból faragott alkotását, amelyet 1845-1846- ban készített. DERCSÉNYI Dezső (szerk), 1958.1. 552. A dombonnűvet eltávolították onnan az 1980-as években, s a refonnátus templom tornyának aljában helyezték el. 73 NOVÁK László, 1978a. 234-240.; NOVAK László, 1995. 171-173. 74 A II. világháború után, a kommunista hatalomátvétel után a kastélyokhoz hasonlóan a mauzóleumokat is rongálás, pusztítás érte. Ezek között az utóbbi évtizedekben került helyreállítása a nagycenki, mikei, s a műemlékvédelem egyik fontos feladata a még meglévők helyreállítása, megóvása. ALFÖLDY Gábor, 2003.157-158. 75 STOLL Béla-TARNÓCZ Márton-VARGA Imre, 1967. 670. 76 NOVÁK László, 1983. 129-130. 77 LÁSZLÓ Gyula, 1944.; KÓS Károly, 1972. 243.; Vö. NOVÁK László, 1983. 126-129. 27
